Napi hihetetlen...

Nem tudom, hogy sírjak -e vagy nevessek, mindenki tegyen a saját szája íze szerint...

Lány: - Jocó! Te nem szeretsz igazán engem!
Jocó: - Éééén?! Téged szeretlek az égenföldön a legjobban.
Lány: - De akkor miért nem teszel többször a száddal boldoggá engem?
Jocó: - Mert úgy szeretem ami a lábad között van!
Lány: - Jocóóó! Hát miért ne csókold akkor többször?


Jocó: - Mert úgy aggódom! ...félek, hogy eltűnik!
Lány: - ????
Jocó: - ...hát, mert a nyál ...nem hallottad? szinte mindent begyógyít...

(+18) Kicsi szexkaland, nagy csattanóval

...avagy, minden jó, ha jó a vége

...mármint a legvége

A Juli nevű barátnőm beszélt rá, hogy kísérjem el erre a céges bulira 

Jó, ez így egy ici-picit sántít, mert rábeszélésre az én esetemben egy ideje már esély sem volt. Ha valaki a terem végében kimondta a "buli" szót, én már csak azt kérdeztem, hogy hánykor és milyen ruhában?

Hát, igen. Mióta a Bálinttal szétmentünk kicsit felpörgött az életem. Valljuk be, bár vidáman, de azért kissé kétségbeesve próbáltam behozni a vele töltött két évemet.

Na, persze az ultrakönnyed és laza életemre kreáltam ám egy halom szabályt is

Amiket már csak azért is élveztem, hisz bármikor felrúghattam, vagy megváltoztathattam önkényesen. És ettől még inkább elcseszettül jól éreztem magam.

Mint, például akkor este is éppen ezt tettem. Tiltva volt ugyanis a házinyúl.
És ugyan ez nem volt egy tipikus "belsős helyzet", de valahol mégiscsak az volt. Ez egy olyan céges buli volt ugyanis, ahová régebben én is bedolgozgattam. És ezekben a helyzetekben van az, hogy mindenki ismer mindenkit. Aki nem, az is. Mert valakit, akihez tartozik, azt biztos... szóval kínos, bizonytalan és hót zicher, hogy magyarázkodós végű dolog lesz belőle. "Kell a francnak!"- mondtam ezt, eddig az estéig.

Dehát, amikor a fehér-lovas herceg hív...

Akkor menni kell. Jó, lehet, hogy nem volt épp egy herceg, lovat meg be sem engedtek volna a bárba, de, hogy ellenállhatatlan volt, az biztos.
Nem magas, nem alacsony, nem szőke, nem barna, nem trendi, nem suttyó... minden pont úgy, ahogy én szeretem. Vastag ajkak és ápolt kéz. Mit mondjak még? Tökéletes volt.
Kábé egy perc múlva már kikérte az első közös kört a pultnál és négy perc múlva már a fenekem nézte, ahogy neki táncolok. Mert bárki kért is fel, éreztem, hogy folyamatosan néz. Sok számot táncoltam így végig, a tekintetétől kísérve.

És kitüntető figyelmét meg is háláltam rendesen. Minden "piszkos-tánc"-tudásom bevetettem a szórakoztatására és persze egyre jobban élveztem.

Mikor épp bosszantott volna már, hogy nem kér fel, odajött és finoman kézenfogva, kisétált velem a táncparkettről

Megkérdezte van -e kabátom, vagy táskám, szóval, amit össze kellene szedni, mert jó lenne indulni. Meg sem kérdeztem, hová megyünk, csak kértem egy percet és sebtiben összekaptam a cuccaimat. Intettem a Julinak, hogy tudja, hogy leléptem és indultam a kijárat felé. Ott állt kabátban, kinyitotta az ajtót és egy taxiba tessékelt kedvesen. Elegánsan bemondta a címet, én pedig megcsókoltam. Minden olyan magától értetődő volt.


Mintha teljesen normális lenne, hogy egy idegen pasival, egy ismeretlen lakás felé tartok...
Nem hiszek a szerelemben ami első látásra jön, de a szemérmetlen kémia hatását nem tudom nem elismerni.

Olyan volt a pasi, mint egy mágnes

Ahogy beszélt, ahogy érintett, ahogy vezette az eseményeket... nem lehetett neki ellent mondani. Egyszerűen annyira biztonságban éreztem magam vele, hogy eszembe sem jutott, hogy lehetne másként is. Azt akartam, amit ő mondott.
Nem volt lehengerlő, nem volt az az egymásnak esős vágy, egyszerűen csak nem akartam nem mellette lenni.
Volt már sokszor olyan, hogy egy férfival alig jutottunk el a liftig, de ez most kicsit sem volt olyan. Éreztem, hogy kíván és persze már én is eléggé rá voltam pörögve, de nem azt kívántam, hogy söpörje le az íróasztalt és dugjon meg nagyon.

És nem is úgy történt, valóban

Bementünk, bort töltött, zenét kapcsolt és felkért táncolni. Huhh... "hanyas évek is??", - ez jutott eszembe hirtelen - de a következő percben már teljesen átadtam magam az élménynek. Gyengéd volt, kedves és finom. Hosszan csókolóztunk és elképesztő lassan szabadított meg a ruháimtól. Ahogy egyre pucérabbá váltam, úgy nőtt a csodálata. Hihetetlen volt. Minden testrészemért külön rajongott.

Végül a kanapéhoz táncoltunk és finoman ledöntött rá

Minden mozdulata annyira figyelmes és határozott volt. Egy cseppnyi kapkodás sem volt benne. Tudatos és őrjítően profi volt. És akartam. Oda akartam adni magam neki teljesen. Imádtam, ahogy végigcsókol, ahogy levegőt vesz, ahogy széttárta a combjaimat... a kanapé elé térdelt és addig csókolta a puncim, amíg kegyelemért nem könyörögtem. Nem volt erőszakos, vagy ilyesmi, de egyszerűen nem tudtam még mindig kikerülni a hatása alól. Az volt, amit ő akart. Nem tudom milyen iskolába járt, de, hogy a nők nyelvén megtanult beszélni, az biztos.

Lenéztem és láttam a csillogó szemeit

A fél arcát még mindig eltakarta a combom, de éreztem, hogy mosolyog. Nézett és lassan felemelkedett. Fölémhajolt és folyamatosan a szemem nézve lassan belémhatolt. Hatalmas farka volt. És pontosan úgy csúsztatta és olyan ütemben és olyan mélyre, hogy akkora orgazmusom volt a végére, hogy azt hittem leszakad a plafon. Ha a szája tökéletes volt, a farka volt a... a... fogalmam sincs. És nem tudom mi hatott rám jobban, hogy végig a szemembe bámult, vagy, hogy tényleg pontosan ismerte, hogy a testem mire vágyik, de totál lenyűgözött az biztos.

Hajnalig szeretkeztünk

A lakás minden helységében. A nappali után a fürdőkádban, a konyhaasztalon és persze a hálóban is. Az, hogy velem profin bánt az egy dolog. De a saját farkát is úgy kezelte, mint egy "precíziós műszert". Tökéletes megállások, tökéletes kilövellések... minden, minden az volt. Szinte ijesztően is azok. Reggel hazaérve még sokáig nem tudtam elaludni. A sok varázslatos pillanat közé becsúszott egy kis kétely is. Hogy a francba ilyen szupermen ez a pasi??

Délben ébredtem

Sokszor keltem már nehezen, de most kicsit szarabb volt az átlagosnál is. Nemcsak a fejem zúgott, de a puncim is viszketett. Nem kicsit, nagyon. Egy óra múlva már csípett és égetett is. Nabasszus! Nézegettem a dokim beosztását meg elérhetőségét, de bárhogy agyaltam is, tuti, hogy hétfő reggel nem fogom tudni elérni. És a hétfő az még egy egész nappal odébb van. Felhívtam a barátnőmet, miután egy óra múlva már a falat is lekapartam volna. Simán lehülyézett és betolta az "ilyenkor mindennap számít" reklámdumát és elzavart az ügyeletre. Ok. "Hát ilyen se volt még" - gondoltam és sziszegve lezuhanyoztam.

Szinte senki nem volt a váróteremben

Szerencsére... pedig ezen izgultam a leginkább. Szóval nem kellett sokáig várnom, amíg meghallottam a hangosban a nevem, és hogy kettes kezelő. Szinte boldogan ugrottam fel, hogy "végre!" - mindjárt vége és túl leszek életem legnagyobb cikijén, de az csak abban a pillanatban kezdődött, amikor beléptem a rendelőbe. Szerintetek ki ült ott, doktor nőgyógyász felirattal, fehér köpenyben??

...

Női bölcsesség, palacsintasütéshez:

Az utolsó legyen inkább indokolatlanul vastag, 

mint kicsi és vékony! ;)

(Tünde)

A tudás hatalom! Ez esetben pedig, kifejezetten egy életre szóló!

Nem biztos, hogy mindenki született őstehetség...

...és, mert jó pap is holtig tanul...

...és képezni magad sohasem késő...

Szóval csináld, csináld, jól csináld! 

Forrás: http://reseauinternational.net/des-cours-de-fellation-en-russie/

(+18!) Barátságos extrák és egy kis hab a tortán

Azt kérte, hogy ne csengessek, csak menjek be bátran, mert valószínűleg nem fog tudni ajtót nyitni...

Esküszöm, meg sem fordult a fejemben, hogy visszakérdezzek, vagy gondolkodjak bármin is...
A fősuli óta a legjobb barátom volt. És bár nyilvánvalóan éreztünk némi vonzódást egymás iránt, barátságunkat foggal-körömmel védtük a sérülés lehetőségétől.

Szóval szex, szerelem, vagy bármi ami bekavarhat, szóba sem jöhetett.

Bandukoltam fel a másodikra bőszen, cipelve a nagy táskám 

Igencsak szedtem a lábam, mert már három hete nem találkoztunk. Most eszméltem rá, hogy mennyire hiányzott. Voltam közben nyaralni is... hoztam is neki vásárfiákat, meg az anyu is küldött ezt-azt, a táskám többi része meg a nálam hagyott pulcsijaival volt tele. Folyton ott hagy valamit. Minden nagytakarításnál egy sporttáskányi göncöt kell vissza cipelnem hozzá. Mindegy, hát ő a Gergő, Őt már csak így szeretjük ;-)

Benyitottam az ajtón és hangosan "sziázni" kezdtem

Csak valami halk válasz jött a nappaliból... valami inkább ijesztő, mint megnyugtató, így gyorsan beléptem. A szívem hevesen kalapált és semmit sem láttam a hirtelen sötétben.
- Jól vagy?? - kiáltottam izgatottan és füleltem, mint az idióta nyomozós filmekben. Fogalmam sincs mit gondoltam, de rohadt bizarr volt a helyzet és éveknek tűnt mire válasz érkezett.
- Perszehogy jól! Mi bajom lenne? - a hangja rekedt volt, mint aki rég nem szólalt meg és nehezére esne a beszéd... nem lettem sokkal nyugodtabb.
Léptem a hang irányába, hunyorogtam és kezdett derengeni a kép. A kanapén ült, félig hátradőlve, meztelenül és egy eszméletlenül gyönyörű nő lovagolt rajta, háttal neki, vagyis pont szembe velem. Megrökönyödtem és a földbe gyökerezett a lábam. Egy pillanatra azt gondoltam, hogy odamegyek és felpofozom. De úgy isten igazából. De ahogy néztem őket, valójában sokkal inkább felizgatott a látvány, mint, hogy felbosszantott volna.

Esküszöm, én ilyen szép nőt még soha életemben nem láttam

Vagyis persze igen. Újságban. Nade hús-vér, élő kiadásban sosem. És ott lovagolt életem legjobb barátján. Két lépésre álltam tőlük. Gergő üdvözlőn tárta szét a karját. Magam sem értem, de engedelmesen odaléptem és megöleltem... persze bénán, ahogy a helyzet engedte, de mégiscsak ölelés volt.
- Ebből nem hagyhattalak ki - súgta a nyakamba - Azt teszel vele-velünk, amit csak akarsz. Ha akarod hozzám egyáltalán nem is kell érned. Ne menj el, kérlek! - a legdurvább az volt az egészben, hogy a nő egy pillanatra sem hagyta abba a vonaglást.

Nem válaszoltam, csak csendben hátrébb léptem

És bár első pillanatban tényleg legszívesebben hanyatt-homlok elrohantam volna, valami erő nem engedett mozdulni. Csak álltam ott és nézetem a "mozit" még jó néhány percig és bevallom, őrülten izgató volt. A látvány, a hangok, az illatok... nem bírtam tovább. Odaléptem, közvetlenül a nőhöz. Olyan közel volt, hogy éreztem a leheletét. Lehúztam a pulcsim, majd kibújtam a pólómból is. Az arca pont a melleim magasságában volt... úgy mozgott, hogy szinte összeért a bőrünk. Éreztem, hogy mennyire forró a teste. Megsimítottam hosszú vörös haját és szájon csókoltam. Nehezen vette a levegőt, de igyekezett elmerülni bennem.

Sokáig így csókolóztunk, majd a szám elkalandozott

Ahogy haladtam a testén végig, mindenhol bódító kókuszillata volt a bőrének. Végig csókoltam a nyakát, majd egyre lejjebb a melleihez. Finoman a fogaim közé vettem a meredező bimbót és kissé ráharaptam. Éreztem, ahogy belefeszül a kéjes fájdalomba.

Szétnyitottam a fogam és beszívtam, amennyire csak tudtam. Nem volt nagy a bimbóudvara, szinte az egész becsúszott a számba. Ismét ráharaptam kicsit és a duzzadt bimbóját szorosan a szájpadlásomhoz préseltem. Engedtem a szorításon és csak a nyelvemmel masszíroztam tovább. Egyszerre élveztünk el. A kezem közben egyre mohóbban kereste a punciját. Olyan nedves és duzzadt volt, hogy alig bírtam az ujjam a csiklóján tartani. Két ujjam közé szorítottam hát és igyekeztem mozdulatlan maradni. Éreztem a lüktetését, a gyönyörét. Éreztem, ahogy árad, ahogy átengedi magát a mozdulataimnak.

Lehajoltam és megcsókoltam

Egyenesen a csiklóját. Annyira fel volt már izgulva ugyanis, hogy gyakorlatilag az egész puncija egy hatalmas csikló volt. Még soha nem csókoltam nőt itt, de képtelen voltam hibázni, vagy vacillálni.
Egyértelműen ezt kívánta tőlem. Izgatottam rátapadtam és ott folytattam a csókolózást, ahol a mellével abbahagytam. Persze sokkal finomabban és lassabban, mert érezhetően közel volt a "kishalál" már.

Valahonnan a távolból egyszercsak meghallottam Gergő élvezős hörgését

Ezt már sokszor hallottam, csak mindig minimum a másik szobából, ám most nagyon is kézzelfogható távolságból szólt. Akkor eszméltem, hogy bizony a Nő, aki a számtól élvez, mellesleg az ő farkától is. Lenyúltam és megéreztem a golyóit. Simogatni kezdtem, masszíroztam és egyre tovább kalandozott a kezem. A hangja, a mozdulatai egyértelműen a folytatásra biztattak. Kellemes volt, megnyugtató és eszementül izgató. A pasi, akivel soha semmi szexis ténykedésem nem volt, most itt van a kezeim között, kiszolgáltatott, mozdulni sem tud és bármit tehetek vele. Szép lassan, de egyre határozottabban nyúltak hátra az ujjaim. Úgy tocsogott minden, hogy még arra sem volt szükség, hogy megnyálazzam az ujjamat. Önkéntelenül szélesebbre nyitotta a combjait és hallottam, ahogy vesz egy mély levegőt... minden nehézség és gondolkodás nélkül, a fenekébe csúsztattam egy ujjam. Olyan könnyedén hatoltam belé, hogy vérszemet kaptam. Kissé visszahúztam és egy másikat mellétéve, immár két ujjal hatoltam be. Belebizseregtem, ahogy felnyögött, és kissé még mélyebbre toltam őket. Mint a tankönyvekben, teljesen pontosan azt éreztem, amit kellett. És úgy tűnt Ő is. Lassú, de határozott masszírozásba kezdtem, és annyira élveztem, hogy görcsbe rándult az egész hasam.

Szám az ismeretlen, gyönyörű nő csiklóját szopva, ujjaim Gergő prosztatáját simogatva, azt hiszem kicsit eszem vesztettem

Fogalmam sincs mi izgatott jobban, de az biztos, hogy totál mennyország volt. Azt kívántam, sose legyen vége, és a puncim ütemesen lüktetett a már sokadik orgazmustól. Szinte fájt, ahogy beleolvadtam a gyönyörükbe. Igyekeztem finom lenni, de hamarosan megéreztem, ahogy Gergő egyre képtelenebb visszafogni magát. A prosztatája kő kemény volt, és csak úgy pulzált az ujjaim alatt. Éreztem, hogy majd szétrobban. Gyönyörű műlovarnőnk is egyre nehezebben maradt nyeregben, így, mint valami ügyes karmester levezényeltem a tökéletes befejezést. Fogalmam sincs hogyan csináltam, vagy hogyan tudtam egyáltalán mindkettővel ennyire összehangolódni, de csodálatos volt. A két orgazmusban megfeszült test, és ahogy utána egyszerre elöntött mindannyiunkat a boldog kielégülés érzése egyszerre volt esztelen, fesztelen és elemi erejű.

Mellbimbó, a közszemérem sértő

Komolyan mondom, az agyam elszáll!

Van aki egyetért és van aki nem... de, ha nem testszik ne nyiss rá. De milyen dolog az, hogy egy művészileg, érzelmileg felépített fotósorozatban, ami a nő testről, mint életadóról szól, kipixelezik a mellbimbót, mint oda nem kívánatos jelenséget?? Kurvára kikérem magamnak!!

https://www.facebook.com/QueenLOLOArt/photos/?tab=album&album_id=993171850719573

No mistakes in the tango darling, not like life... avagy, nem piszkos minden tánc

"Ma van a szülinapom-pom-pom-pomporo-rom"

Pont hat éve, a szülinapomon írtam...

...és mai is pont így ;-)

…tudom, hogy ez csak egy nap! 

...és tudom, hogy semmi köze ahhoz, hogy hogyan is érzem magam a bőrömben, pont most, pont ma…, de akkor mégis miért éreztem késztetést, hogy fodrászhoz menjek, frissen gyantáztassak, kiöltözzek, vagy, hogy a futópadon megdöntsem életem rekordját…?

…igen, persze megint ott álltam

…olyan energiákkal, amikről nem is gondoltam, hogy vannak, és megállíthatatlanul futottam! És nem számoltam ...ami kicsit furcsa volt, mert általában a harmadik kilométernél már jön a számolás… de nem jött! Csak kattogott az agyam és azon kaptam magam, hogy elemzem az életem... De miért? Nem kerek, és még csak nem is fontos évforduló ez... és egyáltalán! Mekkora baromság már, hogy egyáltalán ezt megünnepeljük! De valahogy az ember mégis elkerülhetetlenül végiggondol ilyenkor sok mindent...

 

Hát akkor nézzük:

• Van az életemben legalább 3 olyan dolog, amit én irányítok és teszem is ezt szívesen és nagyon szeretem

• Van 2 olyan, amiről azt hiszen, hogy én irányítom és próbálom is ezt fenntartani, de a lelkem mélyén tudom, hogy nagyrészt semmi közöm a működésükhöz, de szeretem őket

• És van 1 olyan, amiről biztosan tudom, hogy nem én irányítom és meg sem próbálom és mégis imádom

Nem is olyan rossz a mérleg... :-) 

Közben kaptam egy köszöntő sms-t, amiben az állt, hogy a legszebb korban vagyok…

Először kicsit mellbevert, hogy én már „korban vagyok”, de ahogy gondolkoztam tovább az életemen rájöttem, hogy IGEN! Életemben nem voltam még ilyen jó korban! (-karban, már csak a vicc miatt)
Már tudok szeretni! És úgy tudok, hogy tényleg azt szeretem, amiről valóban szó van! Nem látok mögé dolgokat, nem kerekítgetem - szépítgetem - építgetem ...csak szeretek valamit-valakit, mert szeretnivaló.
Nem keresem magam a dolgok mögött. Nem gondolom már, hogy benne kéne lennem direkt bármiben is, hogy működjön.
El tudom fogadni a tökéletlenséget…. a sajátomat is!! 
Már nem hiszem, hogy mindig mindenkinek meg kellene felelnem! (Persze mindig is ezen leszek, mert zsigerileg ilyen vagyok, de már nem úgy!) 

...Erről eszembe villant az, a Babits  idézet, amit 8 évesen, az első emlékkönyvem nyitó lapjára írt az Anyukám: „Mindenik embernek a lelkében dal van  és a saját lelkét hallja minden dalban. És akinek szép a lelkében az ének, az hallja a mások énekét is szépnek.” Hát vannak még örökérvényűségek...(szerencsés vagyok, csak bele kell lapoznom néha az emlékeimbe, és nincs is több kérdés)... tehát ebből adódóan, nem akarom, hogy mindenki megértsen, meghalljon, vagy szeressen!

….és már nem szeretnék a „leg” lenni, csak meglenni, megélni, meglelni
...csak azt szeretném, hogy aki megismer, az ismerjen meg!
…már nem fontosak a hatalmas találkozások. Találkozások vannak, és fontossá lehetne
...nem fontosak a világrengető beszélgetések sem! De fontos, amit egymásnak mondunk hétfőn, kedden, csütörtökön
…már tudom, hogy nem baj, hogy szeretek olyan embereket, akik lehet, hogy „meg sem érdemlik”, mert (a szeretetem) a SZERETET nem ilyen
...tudom, hogy minden olyan beszélgetés, amiről bárki valaha az életben azt mondta nekem, hogy csak az időmet fecséreltem vele, nem létezik! Nem létezik az elfecsérelt idő!
…már tudom, hogy csak én tudom élni az életem! Senki nem fogja magát jól érezni helyettem, és senki nem fogja az élményeimet feldolgozni, elraktározni, élvezni

…és már nem szégyenlem, hogy igaznak hiszem az „egyedül születtünk, és egyedül halunk meg” elvét
…tudom azt is milyen érzés, ha szeretnek! Amikor tényleg szeretnek! Nem csak részeket belőlem, és nem azt, akit szeretnének, hogy legyek
…már azt is tudom, hogy soha nem fogom megtudni, hogy milyen is vagyok valójában, és hogy annyiszor létezem, ahányszor szeretve vagyok.…és igen! nem baj, ha mindenki másnak lát a saját tükrén keresztül, az is ÉN vagyok! 

Köszönöm, most tényleg jól vagyok!

Költői kérdés. ...csakmert mindig szembejön és még mindig nem értem

...és vállalom, lehet, hogy az én ízlésem ferde, de valaki erősítsem már meg, hogy nem ;)

Punci illat és sírva röhögés?!

Mű köröm, szilikon-cici, póthaj, csillogó-barna bőr és most a kamuferromon???

Még mindig sírva röhögök az alábbi, cikknek nem mondható híren.

http://houali.com/2015/07/12/megerkezett-a-punci-illatu-parfum/

De mégis ki a fene használná?

Pasik nyilván nem, hacsak nem kívánják kanos macsók lihegését a nyakukba...
Nők?? Punci a nyakamba, punci a bugyimba?? Tényleg?!
Remélem igaz, mert viccnek durva lenne! :D :D :D

Egy esős csütörtök délután margójára...

Hát nálam kiverte a biztosítékot ez a korai ősz... Jöjjön inkább néhány tánclépés, "idősebbek is elkezdhetik" jeligére 

A Férfiidomár

Ma láttam egy törékeny kis nőt, amint néhány egészen finom kézmozdulattal, két, egyenként 250 kilós, két méter hosszú, hímnemű oroszlánfókát irányít.
Úgy követték minden mozdulatát, minden rezdülését, hogy még nézni is művészet volt.

Hölgyeim! Mitől olyan nehéz ez az ember-férfiakkal?! ;)