Őrület! Fantasztikus dolgokra vagyok képes a számmal!

Rájöttem, félelmetesen hatalmas varázserő lakozik az ajkaimban! 

Az előbb a gyereknek felszakadt a feje és egyetlen puszimmal képes voltam meggyógyítani!







Kicsit megijedtem, bevallom!
Miket tudhatok még?? 
Nem is tudom, hogyan vigyázzak rá ezután!!
És mi van, ha ez még messze nem a vége??

Nem vagy elég jó Anya?! .....Figyelj! Ezen sírva röhögök!

Átlagos kép. Ül a kocsiban a család. Kellemes közös autózás. Gyerekek hátul játszanak, Apa, Anya beszélgetnek...autókról. 

András és Kriszta

Gondolatnyi csend a beszélgetésben.....Kriszta elmerengve kinéz az ablakon, András pedig a gyerkekre a visszapillantón keresztül.

Na ezt nem látta Kriszta, pedig kevésbé lett volna vicces a következő párbeszéd.

A: (kissé fátyolos hangon) -Jajj! Annyira szeretem!
K: -Hjaaa....én is! (elmosolyodik)
A: Mind a kettőt!
K: Milyen mind a kettőt??
A: Hát a gyerekeket! Miért te mire gondoltál??
K: Az automata váltóra.....

Elképesztő volt a tegnap éjjel!

Tényleg hihetetlen volt az információáradat, ami mellbe vert, mikor végre kinyitottam a gépem!

El sem tudom képzelni mi motivált mindenkit, hogy a saját idővonalán, folyamatosan közvetítsen a NAGY eseményről....
Semmi másra nem tudok gondolni, minthogy annyira magatokénak éreztétek és annyira izgultatok és a részesei szerettetek volna lenni, hogy ez így tűnt természetesnek...



Ennek is nagyon örültem, de annak persze még jobban, ami a végeredmény lett!

Sokszorosan Hipp-Hipp HURRÁÁ!

És annak pedig duplán külön is, hogy végre volt egy olyan tv csatorna, ahol egy elképszetően színvonalas, igazi szakértőkkel támogatott, informatív és mégis nagyon szórakoztató műsor keretében lehetett ezt az egészet végigélvezni. Tényleg! Végre olyan volt és úgy is nézett ki, ami egy ilyen eseményhez méltó! 

Természetesen a naphoz, a fész is hozzárakta a maga igazságait, ugyanis a nagy éves örömön túl, megtudhattam egy újabb sokkoló igazságot Jimmyről, valamint azt hogy Jucika megfordult, pedig még csak két hónapos, egy eljegyzés híre is elért és plusz, hogy mi volt Zoli vacsorája.... 

Merj kicsi lenni.....az se baj, ha csak az álmaidban!

Mikor történt Veled utoljára ilyen? Kábé soha, ugye?!

De miért kellene mindenkinek megdöntei minden csúcsot?

Jól beszélni angolul, szebb kocsiban ülni, több helyre utazni???

....vagy több orgazmust csinálni, vagy épp átélni....
...miért kell neked mindig versenyezned? -kínoz az érzés?!

Ha elképzelnéd a boldog jövőt? 

Hogy az,amit éppen élsz, az elég jó?
Mi lenne, ha megengednéd magadnak az elég jót!
Mi van, ha a mostani opciók alapján elkezdesz végre élni?

Mi a legrosszabb, ami történhet Veled?

Nem lépsz előre?? Nem fejlődsz?
Ki mondja meg, hogy merre van az előre? Mi a fejlődés?
Ki éli a TE életedet?

Hidd el, "kicsin" is lehet boldogan

Szeresd magad! Kelj fel tettrekészen! Csináld, ami kielégít! 

Nem baj, ha nem felelsz meg másoknak!

Ha kihozd magadból a legjobbat, már rohadtul elég okod van, hogy büszke lehess Önmagadra! 

Mindegy, hogy ma mi sikerült. Ha megtetted a maximumot, annak bőven elégnek kell lennie a boldogságodhoz! 

A szomszéd fűje ......avagy a mega szar

Az, hogy zöldebb nem kétséges.

De tudod mitől nő és fejlődik a szép zöld gyep, ugye?










Bizony! A jó sok és alapos trágyázástól.

Ezt sose felejtsd el, amikor irigykedni kezdenél valakire.  ;)

Főnix punci .....avagy egy átlagos nő és az Ő új szárnyalása

Jób után szabadon de szerencsére pont fordítva esett meg a dolog.

Judit mesélte el nekem és igazán hálás vagyok érte, hogy megosztotta velem!

.....avagy a "gyerek elvette, a gyerek visszaadta"

Hogyan menti meg a saját kisgyereked a szexuális életed? A világ legtermészetesebb módján. 

A maga egyszeű és természetes érdeklődésével.

Döbbenetes felfedezés ért! Az, hogy egy kíváncsi, őszinte kis lénnyel élek együtt, egy egészen elképesztő lehetőséget kínált fel nekem. Folyamatos kérdezősködésével, valami furcsa, extrém viszonyba kerültem a saját szexualitásommal. 

Ahogy a tudata fejlődött, az érdeklődése egyre többször kalandozott a bugyik és alsónadrágok körül. 

Az hogy a puncim naponta többször főszereplője lett a beszélgetéseinknek és olyan sok kézzelfogható dolgot kérdezett, egészen más dimenzióban helyezte a testem. 

Kénytelen voltam vele foglalkozni ismét, átélni, végiggondolni, felfogni újra a létezését J

Nagyon rég nem volt már olyan, hogy naponta többször ki kellet mondanom a nevét, valóban meg kellett neveznem a dolgokat vagy egyáltalán rágondolni….tudni, hogy ott van a lábaim között, mint egy alvó ügynök.

Olyan plasztikussá és kézzelfoghatóvá vált újra ez az egész, hogy kénytelen voltam elkezdeni „használni” ismét. Sőt. 

Talán a tudatosság, talán a kor, talán, hogy sokkal elfogadóbb lettem saját magammal szemben, egészen új magasságokat nyitott az életemben.

A testem sosem volt még ilyen viharvert és soha nem volt még ilyen messze a tökéletestől és mégis. 

Köszi, jól vagyok! Újra NŐ vagyok! A legszebb és legkiadósabb éveimet élem épp.

Tiszta kéz-mocskos szex.....avagy óvakodj a pedánstól!

Na jó ez talán túlzás, de talán jobb, ha tudod, hogy mire számíts

Réka nem tudta....

"Elképesztő!!! Ez a pasi hihetetlen. Komolyan mondom, a fejembe
lát! Pontosan azt kérdezi, amit mondani szeretnék... "
Ez volt az első meséje Zsoltról. Hát lássuk be, tudhatta volna...tudhattam volna!

De nem esett le egyikünknek sem. Jóképű, jó modorú, "kicsit" házas, de valahogy annyira NEM ...annyira ott volt, annyira benne volt.

Ja, talán kicsit sok is volt néhol, de kinek nem EZ kell így elsőre?

...és akkor 3 nap intenzív csetelés után:

(intenzív: értsd, gyakorlatilag azon kívül, hogy nem értek egymáshoz, mindenen túl voltak)

- Oké. Persze.Találkozzunk. Nagyon fura lesz, de azt hiszem most már tényleg látni szeretnélek.
- Tudod, hogy rajtam nem múlik. Ha tényleg szeretnéd, igyunk meg egy kávét.
- Hol? Van ilyen... ilyen... tudod! Ilyen bevett helyed, ahol az ilyen "független" kávézásaidat intézed?
- Mi? Dehogy! Mondj bármit és ott leszek.
- Jó. Akkor a...aaaa... jajj, én ebben olyan béna vagyok. Mondj már egy kávézót!
- És, ha valami nyugodtabb helyen találkoznánk?
- Úgy érted kínos lenne egymásnak esni egy kávézóban?
- Úgy.
- De, mi van, ha egyáltalán nem lesz kedvünk egymásnak esni. Azért az a bizonyos kémia dolog elég fontos hozzá. És ha nincs??
- Akkor mi van?
- Hááát, hogy hogy mi? Azért az elég kínos... hogy ott ülünk egy üres szobában, "hellósziaszevasz" és nem jön a villám...
- Miért lenne az? Beszélgetünk, megisszuk a kávét és elköszönünk.
- Viszünk kávét?! - hülye kérdés, de ennyi zavart pillanat után kellett valami fesztelenítő baromság.
- Akarod? Viszünk! Azt viszek, amit kérsz.

És persze még hosszú perceken át ment az évődés

...de végül, valahogy úgy köszöntünk el, mintha a világ legtermészetesebb dolga az lenne, hogy holnapután egy titkos panzióban randizunk.
Annyira izgatott voltam, mint egy óvodás a kariszünet előtt. Ááá, a francokat. Fogalmam sincs, hogy voltam -e valaha ennyire izgatott randi miatt. És azt sem tudom, hogy mi dobott fel benne ennyire. De tényleg! Mi a franc?!
Mondjuk az elég menő volt, hogy megbeszéltük, hogy addig igyekszünk már, nemnagyon "érintkezni". Merthogy most már hagyjunk egy kis ki nem mondott izgit a személyes találkozóra.
Ami nagyon is célszerű volt lássuk be, mert már annyit csacsogtunk, és olyan fesztelenül, hogy félő volt, elfogynak a témák... De akkor miért volt ekkora gombóc a gyomromban??

Telefon! 

Csörög a telefon????! Teeeeelefooon???

Tényleg hív?! De mindjárt találkozunk! Nem hiszem el. Meg azt sem hiszem el, hogy nem hiszem el! 
- Áááá, vedd már fel!!

- Szia! - vajon mit akar? lemondja?!
- Csókolom! - hangzik a hulla nyugodt köszönése - Hol vagy?
- Az Árpád hídon. A közepén. Miért?
- Hmmm... akkor előtted járok. -hála az égnek és basszus! ...és bevillan, hogy most hallom először a hangját! hhhhh
- Tényleg? (csak könnyedén, hurrá) -Hol jársz? Vagyis merre mész ODA?
- Már elértem a Hungáriát.De, mondd, hogy merre tervezed, hogy mész, és akkor én is arra fogok és akkor egyszerre szívjuk meg, ha valahol bedugul.
- Ahhhhh......

Magabiztosan

De remegő gyomorral szálltam ki a kocsiból. Fogalmam sincs, hogy mosolygott e, de valamitől mégis teljesen természetes volt ez az egész.
Köszöntünk, beültünk az ő autójába és az egy utcával odébb lévő helyre hajtottunk. Kiszállt, bement, fizetett, visszajött értem és együtt bementünk.
Nem tudom, hogy hány mondat hangzott el és, hogy volt e bármelyiknek bármi értelme, de hogy életemben nem élveztem még férfi szájától így és ekkorát az biztos.

És itt egy újabb fura PONT. 

Ugyanis ezen a délutánon semmi más nem történt. Érts egészen pontosan, hogy "SEMMI" más.

Ez mondjuk úgy tűnt az idők végezetéig tartott.....
Konkrétan fogalmam sem volt semmiről a végén. De a kezén és a száján kívül mással, egyáltalán nem érintett meg.
Őrületes volt.
Egy másodperc kontrollt nem engedett.
Néhány kósza ellenkezésem volt ugyan, de egyszerűen képtelenség volt ellenállni neki és képtelenség volt nem élvezni.
El sem tudom képzelni hányszor repültem a csúcson is túl és hányszor hittem, hogy nem lehet még jobb.
Na és hányszor hittem, hogy tényleg meghaltam....

Nem tudom mitől sikerült így rám hangolódnia

De úgy látszik megéri a sok beszélgetés. És most ár biztos, hogy oltári baromság, a "sok beszédnek, sok az alja" mondásnak.
Hacsak nem ez az alja, mert akkor nagyon is van...

Hogy az elején, a bugyim mitől esett le a földre azt nem tudom, de hogy nagyon sokáig nem került vissza rám, az biztos.

Napokig kerestem a helyem

Leginkább, mert ezt megelőzően sem a szűzies életemről voltam híres. Vagyis azt hittem, hogy azért nagyjából mindent tudok kezelni és a plafon nem fog már rám omlani csak úgy....
Azt hittem én vagyok az állandó ügyeletes, aki a meglepetést okozza...legalábbis eddig ez volt az élet rendje.
Nade most úgy tűnik új időszámítás kezdődött az életemben.

Persze ez lehetne egy tök szokványos sztori is, ha itt lenne a vége..... de az még nagyon messze van...valahol egy messzi-messzi galaxisban....

A kihasználtságom, jelentem, 110%! ...

Nem hittem, hogy ennyire viccesek, de mióta figyelem őket, kiderült, hogy igen!

És persze az egyik szemem sír, a másik meg nagyon nevet!

Vidám, összebújós, anyaölelős reggel. Épp a nagyobbik fekszik rajtam teljes testszélességgel, egészen pontosan úgy, hogy az öccsének egy szemernyi esélye se legyen "meganyázódnia".

Tűri szegénykém egy darabig.....de egyszercsak elkezd próbálkozni, hogy a jussához jusson ő is....

Próbálja balról....jobbról....lentről...fentről...mire a nagy elunja a körbelökdösést, és "kedvesen" beszól neki:

"Na most már húzzál el! Én találtam előbb!"

Olcsó lájknak híg a leve! ... de ezt hülye lettem volna kihagyni! Vigyázat! Veszélyesen cuki gyerekszáj!

A következő mondatra kaptam fel a fejem valamelyik este....

-Igen. Mert a te anyukád okos!

Na, ennek mondjuk az előzményére is kíváncsi lettem volna

Tényleg el sem tudom képzelni mire mondhatta a férjem ezt válaszul a gyereknek.... 

Mindegy, a lényeg igazából úgyis az, amit erre a fiam reagált:

-Ja! Nem úgy, mint a többi anyukák! ....

BOCCCS!  ;)

Az univerzum az egyenlőségre törekszik! ....ha másként nem megy, hát erőszakkal, de mindenképpen megteremti!

Lilla sokat mesélhetne erről....

de sajnos ma, csak egy, örökérvényű igazsággal örvendeztetett meg.

Ha megkötözöl valakit, számíthatsz rá, hogy legközelebb a te csuklódon hagy csúnya nyomokat a Tesa szalag! 

Ennyi

És ennek vajhmi kevés köze van a "kölcsönkenyérhez" de még az "adni-kapni jó" -hoz is! 

Bízzunk benne, hogy legközelebb nem csak egy névnapi köszöntésre lesz időnk beszélni vele és többet mesél erről. Hátha akkor jobban megérthetjük, hogy mire gondol! :)  

A jó kutyák a paradicsomba mennek, ugye?!.....de hová mennek a "nagykutyák"?!

Keserédes történet. Nekem nagyon fontos főszereplőkkel. Egy kisfiú, egy komondor és én. 

Egy történet, aminek a bájosságán jóval túlmutat a felismerés. Milyen lehet egy ismeretlen szavakkal és ijesztően kusza érzelmekkel teli világban élni?

Hol vannak a kapaszkodóik? És mekkora a mi felelősségünk?

Mikor megszületett, elterveztem, hogy normális emberként fogom kezelni.
Ennek fontos része volt számomra, hogy igyekszem nem túlóvni és nem megvédeni az élettől. Legkevésbé nem a szeretettől, a fájdalomtól, az örömtől és természetesen a bánattól sem.


Így, amikor nagy szomrúságunkra az öreg komondor "kislányunk" meghalt, egy percig nem jutott eszembe, hogy ezt ne osszam meg vele.

Végigcsinálta velem az utolsó napokat. A gyógyszerezést, meg azt is amikor Böske elutasította az ételt.... és amikor már  a tablettákat sem volt hajlandó bevenni többé.....

És persze akkor is épp velem volt, amikor azon a reggelen mentem a kennel felé és felfogtam, hogy nincs többé. Igen. Böske, sajnos elment.
Érdekes, hogy azonnal tudta. Rám nézett és azt kérdezte: "meghalt"? 4 éves és 1 hónapos volt akkor. Csupa bölcsesség és csupa érzelem.

Október 23-a volt és szakadó eső. És mi a Mátrában lakunk. Mikor elkezdtem hívni a gyepmesteri telepet, tudtam, hogy nem lesz egyszerű és persze gyors legkevésbé.

De így legalább elég időnk maradt a kérdéseire.
Semmiképp nem akartam, hogy ne tudja, hogy történt. Hogy másnap csak lemegy és üres az udvar...mi meg úgy teszünk, mintha semmi nem történt volna....

(Egyébként meg kell jegyeznem, hogy minden várakozásomat felülmúlták a gyepisek, mert 3 órán belül fenn voltak!)


Azt, hogy mi a halál, már valamikor egyszer a nyáron, elkezdtük feszegetni. De persze akkor valami pillangó, vagy katica volt az apropó és nem is gondoltam, hogy bemegy e belőle bármi. Akkor csak az volt a cél, hogy ne űzzön sportot a rovarnyúvasztásból. 

Kivártam, ahogy halad az érzelmeivel és végül megérkeztek a kérdései is. Természetesen csőstül.
"Miért halt meg? Hogyan nem vett többé levegőt? Miért úgy fekszik? Hová viszik a testét? Biztos nincs már benne? Hol van a mennyország? És a legmegdöbbentőbb: a mennyország az ugyanaz, mint a paradicsom?"

Na ezt honnan vette?! Nem firtattam, bevallom nagyon örültem neki, hogy tudja. Elkaptam ezt a szót, mint egy felém dobott mentőövet és belekapaszkodtam. Úgy éreztem ez, AZ! Ez talán az egyik legszebb elnevezése a mindnyájunk által misztikus és ismeretlen helynek.

Ez jó lesz! -gondoltam.

Igen! -válaszoltam "okosan".
-Böske jó kutya volt, Böske a paradicsomban van! 

És elképesztően büszke voltam magamra. A sokórás, mindenkit megterhelő, mindnyájunk érzelmeit felzaklató folyamat lezárult.

Próbáltam normálisan menni tovább az úton. Ha kérdezett válaszoltam, de nem feszegettem tovább. Részemről le volt zárva és úgy éreztem neki is helyére kerültek a dolgok.

Ám a harmadik napon jött a legcukibb hátbaverés, amit valaha kaptam.
Máig nem tudom, hogy sírjak, vagy nevessek rajta.

Játszott elmélyülve, én meg valamit tettem-vettem, amikor megkérdezte. 

-Anya!
-Tessék
-Böske tényleg a paradicsomban van?
-Persze, kicsim!
-De Ő olyan nagy. Egy paradicsom meg olyan kicsi! Hogy fér bele? Hát kilóg!


És teljesen komolyan, a probléma teljes súlyával a vállán, várta tőlem a megnyugtató választ.

Hamar munka ritkán jó! .....de akkor nagyon!

Ha másra nem, egy béküléshez biztosan megteszi. Ági szerint legalábbis....! ;)

Nagyon szar volt a buli.
Meleg volt, elfogyott a vodka és aki egyébként számított valamit is, már bőven részeg volt.
És még a zene sem jött be. Ezen mondjuk lehetett volna változatni, de akkora barom volt a fickó, aki az önkéntes billentyűbaszogtató volt, hogy semmi kedvem nem volt odamenni.

Egébként sem sok kedvem volt ehhez az egészhez.
Megint eljött egy csomó senki, annak a reményében, hogy ez AZ a buli, ahol a bevállalós szekció mulat. Ezek tényleg azt hiszik, hogy mert az a híre ezeknek az összej
öveteleknek, akkor velük is...?! Bunkók.

De persze nem ez volt a fő ok. 

Nem ezekért voltam ultra negatív. A fő ok nyilván Gyuri volt. Magam sem értem, de még mindig oltárira fel tud bosszantani. És az, hogy két napja elköltöztem...áááá....nincs mit szépíteni, eléggé odavagyok. Nem is értem mit keresek itt. Nézni ahogy flörtöl kábé mindenkivel és bebizonyítja, hogy elcsesztem.

Le akartam lépni. 

Kerestem a cipőm az előszobában...de valószínűleg a kanapénál vehettem le, amikor még úgy gondoltam, hogy csakazért is jól fogom magam érezni. Akkor még volt kedvem táncolni is. Mondjuk valószínűleg még mindig táncolnék, ha az a kretén nem kezd el rámnyomulni. Honnan tudják meg ezek, hogy mikor, hol tartunk bulit?! Nem is tudom ki ez!

Végre előkotortam valahonnan a fotelek alól, ahová berugdosták. Felvettem és elindultam a kijárat felé. Próbáltam nem menekülőnek tűnni, de eléggé igyekztem már kívül lenni.
Elértem végre a kijárati ajtót és ahogy a kezem a kilincsre tettem, valaki megfogta a derekam hátulról. Ahh ez Gyurka! Azonnal felismerem ahogy a teljes tenyerével rásimul a csípőmre és durván megmarkol. Más nem tud így hozzámérni.
Megálltam, de hátra nem fordultam. Egy pillanatra meginogott a világ, de aztán sikerült a legkimértebb hangomon megszólalni.

-Mit szeretnél?
-Elmész?! Ne csináld már! -olyan fesztelen volt a hangja, mintha tényleg nem értené, hogy nem érzem jól magam.
-Dehogy megyek. Csak hozok még vodkát. Az éjjel-nappaliból.... -azért ez nem volt rossz tőlem, -gondolom magamban- nehogy már annyira örüljön magának.
-Veled megyek! -annyira határozottan és ellentmondást nem tűrően mondta, hogy eszembe sem jutott megvétózni az ötletet.
-OK -válaszoltam tétován

Együtt léptünk ki a hűvös lépcsőházba. 

Mintha ez lett volna a világ legtermészetesebb dolga. Szó nélkül sétáltunk a hosszú folyosón. Lassan a lépteink hossza és ritmusa automatikusan egybe rendeződött. Úgy tűnt a legnagyobb egyetértésben lépkedünk.

Megnyomta a lift hívógombját és rámnézett. Nem érintett meg, csak a tekintetével húzott maga felé. Nemááár! Ezt nem hiszem el. Úgy vonzott, mint egy mágnes. És csak szótlanul bámult, áthatóan a két szemem fürkészte.

DING-érkezett meg végre a lift, de már olyan elveszett voltam,mint azon a bizonyos első randin.

Ahogy ólomlasúsággal kinyílilt a lift ajtaja ő egy határozott mozdulattal megfogta a csuklóm és a falhoz préselt. Semmi nem volt még olyan egyértelmű mint ez a csók. Annyira izgató és mindent elárasztó volt, annyira odaadóan tapasztotta rám nagy húsos ajkait, hogy teljesen elolvadtam.
Lassan megfordított és apró harapásokkal haladt végig a vállalmtól a fülem felé. Egyik kezével szorosan tartotta a csuklóm a falhoz, vagyis a tükörhöz nyomva, miközben a másikkal felhúzta apró szoknyám és egy mozdulattal  tolta félre a bugyim. A következő pillanatban belémhatolt. Olyan erővel és olyan izgatott vággyal, hogy abban a pillanatban elélveztem. Nem pontosan emlékszem mindenre kristálytisztán, voltak másodpercek, amik úgy ahogy vannak teljesen kiestek, de az biztos, hogy mindössze a hatodik emeletről indultunk és háromszor tutira elélveztem, míg leértünk.

Amikor a földszinten kiszálltunk, szótlanul megfogtuk egymás kezét és besétáltunk a szemközti boltba. Valóban vettünk vodkát, pedig egyáltalán nem ezért indultam, ugye és visszamentünk kicsit tombolni.

Egyáltalán nem ersztett el. Az éjszaka további részében csak fogta a kezem, a derekam, a combom és tánc közben malac dolgokat súgott a fülembe.

Hát hogy őszinte legyek, nekem azóta azóta a gyors numerák elég jó barátaim.

Persze másnap visszacuccoltam hozzá.

És bár nem lett belőlünk egy 'boldogan éltek míg meg nem haltak" történet, de amíg együtt voltunk és tehettük szinte minden partink helyszínét megszenteltük rapid együttléteinkkel.

Egy biztos, mi buliban soha többé nem veszekedtünk. Mindig akadt egy lift, egy fürdőszoba, egy autó, egy kert, vagy extrém esetben egy telefonfülke.

Tudod mitől vonzóbbak a foglalt csajok?

Jó kérdés, ugye?! És sajnos igaz is! Merthogy bizony vonzóbbak. 

Hihetetlen,de úgy tűnik ez a probléma minden koron át velünk marad. Valahogy ebben mindig ismétli a önmagát történelem

...hogy miért nem hat az ősi tiltás (és mellesleg az új sem), hogy ne kívánd meg felebarátod nőjét? 

Nos szép sorban néhány ok, persze a teljesség igénye nélkül:

Mert, a kihívás, maga az élet. 

Van az a férfi, akinek ez egyszerűen kihagyhatatlan. Ha van egy nő, aki foglalt, azt neki fel kell szabadítania. (És persze általában mindig van felszabadítható nő is, de ez más kérdés) 
A kis szépséghibája mondjuk az a dolognak, hogy amint célba ért, valahogy hirtelen érdektelenné válik számára az egész. 

(Persze, ha van kedved, időd és türelmed, gyárthatod neki a feladatokat, egy ideig lehet foglalkoztatni így is, csak valószínűleg ezt meg te fogod elunni)

Mert nemes küzdelemben nyerni, igazi megtiszteltetés

Mondjuk itt épp sem küzdelem, sem nemesiesség nincs, de valahogy mégis így érzik. Egy nő, aki az ő kedvéért kockáztatja egész eddigi életét, egészen elképesztő magasságokba tudja az ázsióját repíteni.Szép teljesítmény. Ezért évekig fogja a saját vállát veregetni

Mert van ez a fránya tiltott gyümölcs effektus 

A férfi is ember. És mint ilyen, bizony vágyódik a tiltottra. És mi lehet ennél jobban az?! Elcsábítani egy elköteleződött nőt? Ledönteni az ősi tabukat? Részegítő élmény. 

Mert a pszichológia nem vicc. Vagyis akit más is akar, az biztosan jobb is.

Természetes pszichológiai reakció, nincs rajta semmi szégyellnivaló. Ennyi. Maximum nem árt, ha tisztában vagy vele. Ez az egyébként, amitől működni tud a féltékennyé tevős módszer is!

Mert a férfi, az férfi. És férfiasak a játékai is.

Mint például a vetélkedés. Egykor persze még értelme is volt az erősebb kutya ba..iknak, de mára átalakult a világ. És sokszor elég igazságtalan is velük, lássuk be. Sok mai vezérhím, csúnyán elvérzett volna a harcmezőkön.
Mi jut most nekik? Kis sport, kis karrier...az igazi “farokméregetésre” nem sok terep maradt.. Hát ez bizony, igazán az!

Mert paradox bár, de igaz: sokkal egyszerűbb

Hát persze, hogy az! Szervezésileg bonyolultnak látszik, de lelkileg tehermentesít. Csak  a vegytiszta vágy, csak szenvedély, a mindent elsöprő szex.
Semmi hülye kérdés, hová tartunk, biztos jó e, van e jövőnk, vettél e tejet...blablabla. Nincsenek közös programok, nincs család, nincsenek járulékos problémák. Mindenből a legjobbat kapni? Perszehogy ez kell!

És mert a hagyományok, már nem annyira hagyományosak. 

A rengeteg válás, valahogy a súlyt is levette az egész intézményről.
És a rengeteg valós vagy vélt lehetőség is teljesen átformálja az elvárásokat.
Míg régen szembe kellett állnod vele, valahogy a közelébe kellett férkőznöd, puhatolózni kellett......most nyílt helyeken, célzottan vadászhatsz hozzád hasonlókat. Hasonló vágyakkal, hasonló időbeosztással, néhány kattintással a tökéletes szeretőhöz juthatsz. Durva, de tényleg!

Most, hogy befejeztem, rájöttem, hogy kezdhetném is előről, egy teljesen új címmel. Nem akarok igazságtalan lenni, szóval esküszöm megírom a női verziót is! :) Nem sokban fog különbözni! Lehet, hogy csak a nő és férfi szavakat kell kicserélnem?!