A 7 fontos kérdés, amit fel kell tenned magadnak mielőtt gyereket vállalsz

Valóban fontos kérdések! Ha még előtte állsz a nagy kalandnak, gondolkozz el ezeken is, ha már túl vagy a megfontolható részen, azon gondolkozz el, min javíthatnál, hogy ne legyenek laposak a hétköznapok!

http://ripost.hu/cikk-a-7-fontos-kerdes-mielott-gyereket-vallalsz

:)

Maszturbálni mégpedig kötelező!

Megrökönyödve álltam mellettük. Egyszerűen nem hittem el amit hallok

- Most komolyan! Ti normálisak vagytok? Ezeket komolyan gondoljátok? - Megdermedtek és buta arccal néztek rám. Anna kissé sértetten, végül szinte rámköpte a kérdést.

- Neked mi a franc bajod van? Beszélgetünk!

- De hülyeségeket! Neked tényleg nem volt még orgazmusod a pasidtól?? - Kimondani is fájt.

- Nem. És? Nem tehetek róla. Azért ez nem akkora gáz!

Ááááá, ne! Nem hittem el, amit hallottam

Egyszerűen nem tudtam mit mondani. De tényleg. Ezer éve a barátnőm! Jó, a másik csaj nem, de 2 hónapja itt állunk egymás mellett egész álló nap. Naponta szétsztorizom neki az agyam a jobbnál jobb szeretkezéseimről és nem mondja a szerencsétlen, hogy neki meg nuku. Ez gáz.

Azt hittem ilyen csak a buta magazinokban van. És ott is csak azért, mert már nem tudnak jobb problémát kitalálni… de nem. Basszus itt állnak előttem és nem elégültek ki hónapok óta. Vagy ki tudja mióta...

- Most tényleg. Én nem akarlak megbántani benneteket, vagy papolni, de ti hülyék vagytok. Nagyon komolyan mondom. Mi az, hogy nincs? Nem csináljátok, vagy igen, de nincs?

- Hát merthogy az van, -kezdi Anna-, hogy nincs. Érted? Csináljuk, és tök jó is, meg minden, csak nincs a végén az, ami előtte Robival megvolt.

- Úgy érted, hogy kellemes vele a szeretkezés, csak… csak nincs vége? És neki van? Minden más van, és aktív is meg minden, csak nem tudsz elmenni? Vagyis igyekszel, de nem? Így érted?!

Zakatolt az agyam. Hogyan lehet ezt jól megkérdezni...??

- Aha, így. Minden szuper. Tökre ügyes is, meg lelkes, csak nem élvezek el tőle. Mondjuk sokkal kisebb, mint akik előtte voltak, de ez csak nem lehet akkora baj.

- Nem, ez valóban nem –mondtam totál leforrázva.  És akkor eljátszod? Vagy ennyi, hogy neked nincs, de neki jó volt, "oszt jóccakát"?!

- Hát ez. A "jóccakát". Tudja, hogy nincs. Vagyis, néha már volt, hogy volt, de már nagyon régen. Még az elején.

- De, én ezt akkor sem értem. Tudja, hogy nincs, és ennyi. És te? Neked ez ok? Mondd már, hogy nem! Legalább mondd már, hogy nem!

- Hát, nem. Perszehogy nem. De mit csináljak. A Robival ilyen nem volt. Csak rámfeküdt és az is jó volt. Most meg nem jön.

- De Cica. Ez így nem normális! Ugye tudod. És te nem csinálod? Hát legalább magadnak! Próbáltad? És te Móni? -fordulok végre a megszeppent másik csajhoz- Nálad mi a gond? 

- Hááát… valójában nekem ugye a Gábor az első. Szóval, én nem is vagyok benne biztos, hogy volt -e már, vagy sem.

- Neeee! Na, neee! Csak viccelsz, ugye? Hidd el, ha lett volna azt tudnád! De várj, már! Most te azt akarod mondani, hogy soha, de soha életben még csak magadhoz sem nyúltál? Nem csináltad soha semmivel??

Totál lehidalva álltam. Két ultra jó csaj, állandó pasikkal, orgazmus nélkül. Vagyis anélkül, hogy bármiféle kapcsolatuk lenne önmagukkal. Én ezt nem értem.

- De, most ezzel mit akarsz mondani?

- Most? Most épp, fogalmam sincs, de hozok egy kávét és beszélgessünk. 

Nem akartam eszet osztó hülye nagynővérnek tűnni és tényleg nem is igazán tudtam mit kezdeni hirtelen a helyzettel. Pedig valamit kellett! Ez tényleg hihetetlen. Ezt  hogy lehet jól elmagyarázni?! 

Ahogy visszaértem tudtam, hogy soha többé nem leszünk, „úgy” barátok. Valamit vártak tőlem. Mégpedig valami használhatót.

- Nézzétek. Megoldani nem fogom helyettetek és tanácsadó sem leszek, de tudnotok kell, hogy nagyon dühös vagyok rátok! (jobb nem jutott eszembe, gondoltam, legyen ez az ő felelősségük). Abszolút a ti hibátok! Melyik évszázadban éltek? Sosem olvastatok még el egy csajmagazint? Mi van veletek?
Mégis ki élvezhetné a testeteket, ha nem ti? Semmi, de semmi más nem fog működni, ha ez nem. De tényleg!  Meg kell ismernetek magatokat.

- Oké – mondtam kicsit kedvesebben - Aa egyetlen jó tanács, amit most adhatok, hogy kezdjétek el. Álljatok neki maszturbálni! Az egyetlen módja, hogy megmentsétek magatokat és esetleg a kapcsolatotokat, ha tudjátok mi a jó nektek. Nem fogtok tudni segíteni neki, de senki másnak sem, ha nem tudjátok mit akartok.

- Hülyén hangzik, de házifeladat!  Kérek, mindkettőtöktől holnapra egy teljesen jól felismerhető, jól körülírható, IGAZI orgazmust! Mégpedig saját magatoktól! Segédeszköz használata tilos. Csak a két tulajdon kezetek játszik!

Megittam a kávém, ők meg röhögtek! És ez így volt jó

Sok év telt el azóta és sok hülye beszélgetésen vagyunk túl, de a legfontosabb AZ akkor ott volt, ezt bőven beigazolta mindkettőjük azutáni élete.

Hetekkel később elcsíptem egy telefonbeszélgetést:
"Mit nem értesz?! Ez a házifeladat! Ne gondolkozz, csak csináld! Igen, holnapra! Egy teljesen jól felismerhető, jól körülírható, IGAZI orgazmust! Mégpedig saját magadtól!"...

Késleltesd, nyújtsd el szakadjon le a plafon

Ha átélted már akkor azért, ha nem akkor figyelj nagyon:

http://ripost.hu/cikk-kesleltesd-nyujtsd-el-szakadjon-le-a-plafon

Fura világ

Annyira lehangol ez a sztori. Ragyogó napsütés, lenge szellő és egy új futócipő. 

Kizárt, hogy ezt ki lehetett volna hagyni, hát nem is tettem.

Tényleg elképesztő gyönyörű idő volt, nem is emlékszem mikor volt ennél csodálatosabb nap az elmúlt hetekben. Tehát szárnyaló lélekkel és tettrekész lábakkal nekivágtam. Ráadásul az egyik legklasszabb helyen, egy erdőszéli kis futóúton.

Mivel kevesen olyan szerencsések, hogy ráérnek délelőtt futkározni, annak rendje és módja szerint alig találkoztam valakivel. Konkrétan az első 20 percben senkivel. De amikor az első hozzám hasonló futóbolond szembejött, azonnal köszönhetnékem támadt. 

Hát nem tudom..... de mész szembe valakivel egy elhagyott helyen, akivel még a hobbitok is közös...... nekem ez természetes volt. Neki nem. Biztos az endorfintól szétcsattanó agyam vezérelt, de a következőnek is biccentettem. Semmi. Jött egy bicajos. Semmi. Már végül egy mókusnak is köszöntem volna, de az meg nem jött.

Egész órás futásom köszönési mérlege rém hihetetlen. Mindösszesen a következő emberek köszöntek vissza(!), mert rám ugye egyik sem:

Egy cuki ovis csoport, egy hozzám hasonló nő, kettő láthatóan profi sportoló srác és egy szerelmes pár, bár szerintem ők zavarukban, mert láthatóan egy nyugis helyre vágytak volna nem rám.

Én vagyok hülye vagy a világ fura?

Az én "hőseim"

"Hősök" kis szépséghibával

Elképesztő. Nő két gyerekkel.  Vasárnap este, menő wellness szálloda, pancsi részlege.

Ahogy kiléptem az öltöző ajtaján azonnal beléjük botlottam. Nehéz lett volna ha nem, mert kábé az egész tér velük volt tele. 

Először még majdnem kedvesnek is tűntek, hisz a gyerekekkel kezdték a lepacsizást és ez az én fiaimnak módfelett tetszett. De persze megjött a fekete leves is. 

A fiúk lekezelése után, én következtem. Pontosan a második mondat után várták volna el, hogy úgy nézzek rájuk, mint a titkos hős megmenőimre. Fogalmuk sem volt ki vagyok, honnan jöttem, van e már „hősöm”, de tuti biztosra vették, hogy nekem pont most, pont rájuk van szükségem. 

Tök mindegy, hogy még csak fel sem láttak a léc aljáig, nemhogy felérték volna, szent meggyőződéssel tolták a macsó cuccot. 

Az hogy pohosak, pocakosak és a szikra legcsekélyebb lángja sem villant fel közöttünk, el sem jutott az agyukig. De honnan ez a kód? Egyáltalán nem foglalkoztak velem, kizárólag saját nagyszerűségükre koncentráltak. Mondjuk nekem ezt egy óra múlva sem sikerült megtalálnom, de azt hiszem, ez messze nem számít. 

Valószínűleg ők ma úgy hajtják álomra a fejüket, hogy mekkora jó estét szereztek nekem és csak rajtuk múlt, hogy most épp nem hármasban toljuk a világrengető szexet. Mert az lenne nem kérdés. Tuti biztos nagyon meg tudnák adni nekem ami jár.

Ó Anyám! Bocsi. De lehet, hogy nem fogom telezokogni a párnám, hogy kihagytam!