(+18!) Szervezés, a randik megrontója!...avagy egyeztessük kedveinket??!

Találkozás, kis kávé, kis ital, kis udvarlás, nedves bugyi, álló fütyi, forró ágy...OK

De mi van, ha erre összesen 2 órád van?! Kéthetente...és azt is előre le kell szervezni?!

Persze nem normális élethelyzet, de ahhoz képest azért, elég sokan élnek így.

Tamara is rendezgette a maga kis hétköznapjait, de napról-napra rátört a felismerés, hogy küzdhet ugyan ellene, az elemi vágyait, örökre, nem fogja tudni bezárva tartani unalmas házassága és a gyerekei közé. Egyszerre volt egy tündéri-angyal és egy démoni-boszorkány. De valójában szenvedett, mint egy kutya.

Csinos volt, vonzó és tombolt benne a gyönyör utáni vágy. Mindent akart. Még mindent ki akart próbálni, megélni. És persze ezt, sugározta is rendesen.

Négy őrült éjszakai csetelés után, egyszercsak azon kapta magát, hogy hajnalban borotválkozik, hajat mos és izgul a melltartója színe miatt. Randira indult. Vak randira.

Tamara:

"Fogalmam sem volt, hogy jutottam ide.... Mondhatnám, de ez persze rohadtul álszent magyarázat, hisz hónapok óta erre készülök. A gyomrom pici labda és kalapál a szívem. Basszus annyira jóóó! Élek!!

Már javában úton voltam, a kétely, a várakozás és persze a bűntudat hármasában őrlődve, de semmi tudott volna eltántorítani attól, hogy levegyem a lábam a gázról. Mindjárt beérek a városba. Basszus. Hívhatna már, hogy előttem jár....vagy valami.

Végre csörgött a telefon. 

-Szia -szóltam bele kissé rekedtes hangon, de örültem, hogy egyáltalán hang jön ki a torkomon.

-Sziaa. Leparkoltam. Gyere te is a benti parkolóba, van hely és kívülről nem lehet rálátni sehonnan.

-Ok. 4 perc és ott vagyok (olvastam le a GPS-ről) ...

És akkor indult el az igazi para. És bár átbeszéltük százszor, hogy semmi kényszer, meg felnőttek vagyunk és lehet nemet is mondani....de ez már akkor is végleges. Itt vagyok pár percre egy szexi találkozótól.


Amit nem egy pohár ital után, meg a pillanat hevében követek el, hanem hideg fejjel, a vágyaimra hivatkozva, higgadtan kitervelve...

Nem emlékszem a nagykapura, meg az út további odavezető részére, csak arra, hogy amikor kiszálltam az autómból és megláttam, eldőlt a sorsom. Tudtam, hogy ez nem egy találkozó lesz és azt is tudtam, hogy bele fogok halni olyan jó lesz.

-Hát helló. -hangzott az ultrabéna, de mégiscsak jogos köszönés.

-Szia. Gyere! -intett lazán balra. -Már nálam van a kulcs, erre van a szoba.

És én mentem. Megérkeztünk. 

Bezárta mögöttem az ajtót és minden kérdés nélkül átölelt. Úgy, mint amikor régi szerelmesek találkoznak, akik hónapok óta nem érezték egymást. Olyan elem erővel és vággyal, hogy beleremegtem. Hosszan nézett a szemembe mielőtt megcsókolt. És bár soha életünkben nem találkoztunk, a világ legismerősebb és legtermészetesebb csókja volt. 

Az egész szerelmeskedés egy utazás volt. Valahol a "mindig is együtt voltunk" és az "ismeretlen felfedezésének első csodája" között. És igen, belehaltam, mert annyira jó volt. Pont ott, pont annyira, pont elég vadul és pont a legfinomabban...

Órákig csak mosolyogni tudtam, miután elköszöntünk. 

Az út hazafelé egy mámoros, erotikus mozi volt. Sütött a nap, alig volt forgalom és csak peregtek a képek a szemem előtt. 

Egészen addig, amíg haza nem értem. Fogalmam sem volt, hogyan fogom túlélni az estét. És amikor végül beléptem a kapun másodszor is meghaltam aznap. Pedig ezt is százszor végigjátszottam már a fejemben. Tudtam, hogy szar lesz....és szar is volt. Csak ezerszer jobban,mint azt valaha gondoltam.

Egy SMS, 2, 3...6....és persze sokkal jobban voltam egyből. 

És most mi lesz? Kizárt, hogy ne találkozzunk újra! Ez az egy, amit biztosan tudtam. Csak, hogy? Mikor? Gyerek, ház, férj, meló... Szerencsére nem sok időt hagyott a gondolkozásra. Kaptam egyből 3 választható időpontot is, két héttel későbbre. Klassz. De én, már most azonnal szeretném újra. Hogyan fogom addig fenntartani, megőrizni, kibírni?

Persze gyorsan mentek a napok és a napi írásban adható szex adag azért folyamatosan megvolt. Szóval a vágyakozás aligha lett volna fokozhatóbb, de valahogy, ahogy közeledett az időpont, azért csak ott ugráltak a kisördögök a vállamon. 

Aztán volt egy randi, meg még egy és persze még egy...

És kezdett a szóban ragozható dicshimnuszok sora végessé válni. Hogy ne veszítsem el az izgalmat
és ne váljon olyan gépiesen szervezetté, kidolgoztam a következő módszert. 

A találkozó előtti nap, tilos a csetelés és minden érintkezés. Már nem akarom hallani és elmondani sem, hogy mi mindent fogunk egymással csinálni. Ezen a napon csak a ráhangolódásra vágyom. A vágyra, úgy pusztán önmagában. És működik.

A pillangók repkednek a hasamban minden liaszon előtt és ugyanazzal az izgatott várakozással parkolok le a panzió kertjébe, ahogy az első alkalommal.

Sőt! Így egy csepp esélyt kaptam arra is, hogy a fejébe lássak, hogy jobban érezzem. 

Legutolsó randikra, full csupaszra borotváltam az amúgy csinosra igazított dombom és bugyi nélkül érkeztem meg. A megdöbbenés oltári volt.

-Ezt nem hiszem el. -zihálta a nyakamba, mikor végigsimított a combomon és elért a bugyim képzelt helyéig.
-Tegnap még rád akartam üzenni, hogy mi lenne, ha teljesen leborotválnád és ne húzz bugyit, ha szoknyában jössz!...-Dehát ugye nem üzenhettem..... -Hát ez hihetetlen!!!

Remek játék. És hogy nemcsak a kedvek és izgalmak összehangolására jó, annak a fenti példa, ékes bizonyítéka!"

Hej!! Haj-bókolj bátran!......avagy mondtad már valaha a pasidnak, hogy gyönyörű?!

Miért ekkora para? 

Hölgyeim! Ismét a "jótanács" jön az elejére: meg kell tanulni őszintén bókolni

Napok óta tart fogságban az élmény.
Szerintem téged sem fog hidegen hagyni.

Anita:

 "Nincs mit ragozni az ügyön, szex volt az első csetelésre. Minden a helyén. Eszünk, igényeink, vágyaink, korlátaink és a vágy, hogy ezeket mind elveszítsük. Együtt.

Nem volt találkozás azonnal, de annál szenvedélyesebb lett, amikor összejött. A fizikai távolság és a kénytelen programozás, csöppet sem vett el az esemény fényéből.


Sőt! Ragyogó, csillogó és minden univerzumon átívelő volt az élmény.

Eszem elveszítve fedeztem fel azt, amire hetek óta vágyódtam 

Mindent azonnal és nagyon akartam és szerencsére Ő is. Habzsoltuk egymást és tobzódtunk az élményben.
Mindent elárasztó, mindet elsöprő és mindent felülíró volt.

És pont ennyire volt megnyugtatóan ismerős, nyugodt és harmonikus. Az újdonság varázsa és az ősi felismerés, bombaként robbant a kis hotel szobában.

Az első találkozásnál annyira természetes volt minden, hogy egyszerűen nem voltak korlátok

És mivel nem a visszafogottságomról vagyok híres, ennek azonnal hangot is adtam. Nemcsak a szerelmeskedésünk volt zajos, de az összes felismerés is, ami rám zúdult abban a pillanatban.
Szeretem az őszinteséget és vannak pillanatok, amikor egyszerűen ki kell mondani. És ez, egy nagyon ilyen"ami a szívemen az a számon" pillanat volt. Szemérmetlenül ódát zengtem a farkához.
Nadehát ez, szerintem nem akkora dolog. Örültem, hogy olyan, mint a képeken és örültem, hogy annál sokkal ügyesebben is bánik vele...

Kis kiegészítés...

Hogy nem tizen-, nem húszon- és nem is harmincon évesekről beszélünk. Vagyis mindketten elmúltunk negyven évesek... És akkor, a kis üdv-monológom kellős közepén félbeszakít:

- ...hogy gyönyörű a farkam?! - nagyon valódi megdöbbenés volt a szemében
- Őrülten! - lihegtem
- Hát, ezt nekem még soha senki ne mondta...
- Most szívatsz?!
- Nem. Tényleg nem.
- Dehát gyönyörű!!!!! - képedtem el

Persze ettől még gyönyörűbb lett a kis vallomásom és mindkettőnkben új dimenziókat nyitott meg. De tényleg nem értem, hogy hová vesznek el ezek a mondatok?!

Miért nem mondjuk??? Miért nem mondjátok???? Csajok! Nők! Asszonyok! Na ne mááár! 

Ez az egyszerű szó, égbe emel bármilyen férfit. 

Gondold végig! Te mire vágysz? Ő sem vágyik, sem többre, sem kevesebbre!

Tanuld meg végre a bókokat megfelelő módon és helyen fogadni és bánj az osztásukkal sokkal bőkezűbben! Egyszerű! 

Ami szép az szép! 

És örömet szerezni a világ legfantasztikusabb élménye. Nem fog fájni, biztos lehetsz benne! 

(+18!) Ejh! Bassza meg!

.....na nem az ég, hanem Maga, Uram!

Tudod milyen az, JÓL "megbaszva lenni"?
Lehet, hogy nem?!

Nos, lehet, hogy csak a durva szóhasználat miatt visszakozol, de sajnos egyetlen kifejezőbb szóval sem tudom helyettesíteni.

Igen, ez is szerelmeskedés. Csak valami másik mértékrendszerbe való. Kicsit több az állat és kicsit kevesebb az úriember a jelenetben.

Fontos, hogy tudd!

Ahhoz, hogy jól csináld, nincs szükséged semmi extra kiegészítőre. Nem múlik a méreteden. Sőt! Egyikőtökén sem. Nem múlik a gyertyafényes vacsorán, extrém helyszínen és a szexi fehérneműn sem.

Egy dolgon múlik

Mégpedig az összhangon. Csak sajnos ehhez a duóhoz nincs karmester! Nektek kettőtöknek kell ezt az egyedi, máshoz nem hasonlítható, csak abban a pillanatban előcsalható gyönyörű melódiát megszólaltatni. Egy pár legszebb, legintimebb koncertjét. Mert bizony a vadsága ellenére, egy mélységesen gyengéd együttlét is ez.

A mérték akkor jó, ha nem mérhető

Mint a szexben úgy általában minden, ez is lelkiállapot. Technikailag a "jól megbaszva lenni", éppúgy lehet egy olyan éjszaka, ami után alig tudsz lábra állni, mint egy olyan meghitt ringatózó lebegés, amikor szinte meg sem mozdultatok.

A saját, illetve a kettőtök tudatállapota a meghatározó

Nem kell leverni a nagyi összes antik levesestálját az asztalról ahhoz, hogy őrjöngő vágyad kifejezd.
De fejezd ki bátran. Persze, némi férfi dominanciát feltételez a szó, de leigázottnak, értsd megbaszva érezni magad, a méltóságod teljes fényében is lehet. Vagyis csak így lehet!

Baszd meg tehát bátran! 

"Baszd meg", ahogy csak Őt tudod! Ahogy csak Te tudod! Teljes szerelemmel és minden vágyaddal telve.
Ez a titok.  A "jól megbasztam" nem azt jelenti, hogy letépted a bugyiját és szétfeszítve a combját, addig dugtad amíg mozgott... a "jól megbasztam" pont annyit jelent, hogy felfedezted a benne rejtőző vágyat... előcsaltad, majd jól "megadtad" Neki, a kettőtök örömére. A teljes és elfojthatatlan ösztönlény ott vár rád a csillogó szemei mögött.

Szóval HAJRÁ! Tuti, hogy bennetek is van néhány, eszméletvesztésig tartó menet.

Persze a lényeg most is az, hogy a végén, amikor izzadtan magadhoz öleled, a szemében meglásd, hogy ő a te gyönyöröd tükre.

(+18!) A jó szex nem a bugyidban lakik

Ez azért nem akkora felfedezés, de az már annál inkább, hogy a jó szex a korral jár. 

De ez végre egy igazi, boldog felismerés. Ráadásul teljesen természetes, védi a szövetet, színezék és tartósítószer mentes, nincs káros mellékhatása és 100%-ban igaz is.


Sokszor tesztelt, majdnem ősi tudás, hogy bizonyos kor alatt, bizoyos dolgokhoz nem értesz. Nem érthetsz. És ezt amennyire sértőnek találod most, pont annyira fogod megbocsájtani nekem pár év múlva.

Persze remek szexuális életed, bármilyen korodban lehet, nem kérdés. 

De a kiforrott felnőtt személyiséghez, ha tetszik, ha nem idő kell. És a jó szexhez bizony ez kell. Odaadó, befogadó, önzetlen, önző, magát megélő, megengedő és követelő ... szóval egy kiteljesedett lélek.

És ez nem pozitív vagy negatív elszámolás. Egyszerű tény. 

Ahhoz hogy igazán megérts, átélj bizonyos folyamatokat, végig kell járnod a tapasztalás rögös ranglétráját. Persze ez a lajtorja, ha jól járod, igazi élvezetekkel van kikövezve, rengeteg gyönyörteli lépcsőfok vár rád.....de attól még, meg kell másznod ahhoz, hogy az orrod hegyén túl érezz. És ehhez idő kell.

Tehát a jó szex, nem a bugyidban lakik. 

De ez, mint a legtöbb hatalmas életbölcsesség baromira álságos, mert közben mindeki azon melózik, hogy hogyan juthatna mégis a kis textil mögé.
Sőt! A jó szexhez, tényleg szexelned is kell. Jó sokat!

De a jó szex, tényleg nem a bugyidban lakik.

A jó szex az agyadban, a szemedben, az összes érzékszervedben lakik. A jó szex TE magad vagy. Olyan a vágyad, az örömöd, az élvezeted, mint te saját magad. És hidd el, amikor rájössz, hogy honnan és kiből és hogyan lesz életed nagy-nagy élvezete, minden nagyon viccesnek fog tűnni visszafelé.

Persze, nem teljesen egyedül kell megbírkoznod ezzel a hatalmas feladattal.

Mindig lesznek társaid, segítőid az úton, akik úgy, mint te a jó szexet keresik. A megfelelő tükrökben mindig sokkal szebb és teljesebb leszel. És egy idő után felismered a hozzád közel állókat, a "megfelelőket", anélkül, hogy lehúznád a bugyid. Ha már majd tudsz valakiben vágyat ébreszteni enélkül is, akkor fogod felfedezni, hogy hol lakik a jó szex és mire való pontosan az a "valami", ami a bugyidban lakik.

(+18) Adok-kapok Jóasszony módra

Kezdem a végén és akkor máris inkább jótanács, mint szimpla történet a mai szösszenet.

Barbi a szexőrült, gyönyörmániás nő is volt valaha kezdő. Ma már megteszi magának azt a szívességet, hogy a szája helyett a rezgéseit figyeli a férfinak, aki előtt hanyattdől a szerelem oltárán.

És egészen pontosan ezt kívánja nektek is!

"Őrület volt. Imádtam a farkát. Az első perctől, ahogy a kezeim közé fogtam teljesen a rabja voltam. Csókoltam, simogattam nyaltam, olyan mélyen nyeltem a torkomba, hogy majd bele fulladtam. Annyira izgatott, ahogy hörgött és káromkodott. Totál odavoltam. Vagy ötven perc eget rengető száj és kézimunka után kábé az agyam is szétlőtte. Úgy imádtam érte, mint talán még soha semmit.

Megrészegülve bújtam volna hozzá, amikor is azt mondta:

-Uhh bébi! Köszi! Most én jövök! -és egy laza mozdulattal hanyatt döntött az ágyon.
-Mi??
-Rakd szét a lábad! Add a puncid
-Mi az, hogy te jössz??? Ez nem egy kibaszott üzlet!

Kurva gyorsan józanodtam ki. És persze folytattam:
-Ha nem döglesz meg azért, hogy a lábaim közé vesd magad, menj a francba. Engem nem lehet "most én jövök" módra kinyalni. -ilyen gyorsan még nem hagytam el pasit és lakást, az biztos.

Azóta soha többé nem bújtam ágyba olyannal, aki nem "érdemelt meg". Ha igazi örömet akarsz Te se tedd!

Vak vezet világtalant....avagy: na akkor most ki a hülye?!

Ismét ékes gyöngyszemre bukkantam beszélgetéseim során. 

Gyöngyszem, mert egyedülálló és hihetetlen.
Ékes, mert ennél jobb bizonyítékot keresve sem találhattam volna arra, hogy 'teremtés koronái-kontra egy üde punci' ügyben, mekkora vesztésre van ítélve a férfi nem.

Gabi mesélte a történetet, akit lehet, hogy Ildinek hívnak, vagy Eszternek....
A neve elhallgatása azonban semmit nem csorbít a sztori valódiságán.

"Társaságunk oszlopos tagja, Gergő. Ereje teljében lévő, jól szituált, ötvenes férfiember.

Elég élénk társasági életet élünk, és jó barátok is vagyunk, úgy gondolom. Legalább heti egy vacsora, hétvégék, hol itt-hol ott, szóval tényleg elég sokat találkozunk.






Gergő házassága egy vicc. Vagy inkább egy tragédia?! Ki tudja? Dehogy soha az életben nem működött az biztos. Mindketten áldozatként hajtották fejüket rabigába, a szent oltáron. Ritkán mondok ilyet, de nekik nagy kár volt. Jól ismerem a feleségét is. És külön-külön igazán elragadóak. 
Mondom külön-külön, mert ha 2 lépésnél közelebb kerülnek egymáshoz az maga a pokol. Soha egy rossz szót nem hallottam tőlük a másikra, vagy durva összeveszést, hangos szót, de egyszerűen képtelenség mellettük megmaradni. Valami olyan átható, negatív erő keletkezik körülöttük, hogy csak úgy rebbent szét mindenki, ha ők egymás mellé keverednek. 

Nos, hát ennek fényében, nem meglepő, ha a heti vacsorák jó részére Gergőnk rendszerint más kísérővel érkezett. Nem cserélgette őket sportszerűen, de tartós kapcsolatba bonyolódni sem kívánt. 

Végre aztán volt egy lány, aki már többedszerre töltötte velünk az estét. Nikolett. 24 éves. Műszaki egyetemista. 

Egy domina prosti testébe zárt pengeagyú boszorkány. Olyan szemtelenül érzéki volt, hogy esküszöm, nem tudtál másra nézni, ha szembe állt veled.
Nos Nikolett igézgette is Gergőt szorgosan, Ő meg boldogan hagyta is magát.




Mígnem elérkezett egy vacsora, ahová egyedül jött el.

-Hát a gyönyörű Nikinket hol hagytad? -vetettem rá magam persze egyből.
-Szakítottunk.
-Miii? Dehát a mégis miért?
-A szex miatt.
-Mi van?!
-A szex miatt.
-Ha azt hiszed, ez most értem, tévedsz. Kinek volt baja vele?
-Úgysem hinnéd el, ha elmondanám.
-Azért próbáld már meg!
-Egyszerűen nem bírtam. Nem bírtam a tempóját.
-????
-Folyton akarta. És utána is. Én meg már ezt nem bírom. Nem győztem kitalálni mindenféle programokat, hogy ne menjünk azonnal haza. Vásárolni hordtam, meg mindenhová. Már mindent megkapott, amit meg lehet venni. És ha hazaértünk akkor még jobban akarta.

Kitört belőlem a röhögés. 

-Szegény nem győzött hálálkodni, te meg lepattintottad? Most komolyan, hogy ha egy spórolósan élő, egyetemista lányt felszedsz egy nagyon menő, nagyon drága terepjáróval, és az első légyott vad szexbe torkollik, nem gondolod,, hogy az a lány, azt gondolja, hogy itt ez a norma? De legalábbis a minimum elvárás?



-Miért nem vitted elsőre múzeumba?
-Hülye! Láttad, hogy néz ki!
-De ő csak beteljesítette a hozzá fűzött elvárásaidat, nem gondolod?
-???
-Bocs, de te vagy a hülye!
-Hát ezek szerint tényleg a világ barma vagyok.
-Nem én mondtam! ;) "

És én sem mondom! De most erre, én sem tudnék semmi költőibbet kitalálni.

Keresem, azt a gyógyító, nagyot- és igazmondó, csillagszemű, csodafurulyás juhászt, aki szívesen......

Még a lófarkast beleírhattam volna, de hát mégiscsak úrinők vagyunk! Nemigaz?!

Minden szentnek a maga juhásza felé hajlik a keze. De ha épp nincs kéznél? Akkor bizony, adjon fel hirdetést az ember lánya!

Kis bajban voltam én is, mert nem olyan rég, megígértem egy kedves barátnőmnek, hogy a fenti paraméterekkel rendelkező juhászt, megkeresem, levadászom és a kitépett szívét tálcán hozom el neki.


Jó, az utolsó részt (azt hiszem) nem gondoltam komolyan! De már tényleg érdekelt, hogy megtalálom e egyáltalán.

Szóval, van ilyen férfi?! 

Van!! És nem is egy! Tudjátok mit? Tele van a világ ilyen férfiakkal! Sőt! Ilyen nőkkel is, ha már itt tartunk.

De tényleg! Nem hittem a szememnek, hogy mi megy a mai társkereső piacon. Őrület.
És képzeljétek, a hirdetések jelentős százaléka nem kamu!
Igazi, hús-vér emberek, kendőzetlen képekkel, kitárulkozó vágyakkal.

Csak rákattintasz, visszakattint és ennyi. Vagy nem.....

De legalább végre megvilágosodtam e felfedezésemtől! 

Ugyanis pár éve már nem értettem, hogy a 40-es, 50-es ismerőseim, csak úgy csaponganak. Nem kicsit. Nagyon. Orruk a földön (értsd, szemük a monitoron) kereső módban, és mint a vadászkutyák hajtják a nyomot.

Csak egy példa:

50-es férfi álldogál a munkahelyi büfében. Egy nem túl közeli haverja (nem barát!) mellé lép, és megkérdezi:
-Megmutassam a legújabb barátnőmet?
-Persze!

Előkapta a telefonját, kikereste a képet, a haver szeme meg majdnem kiesett. Basszus, egy full meztelen huszonéves bombázó, szétrakott lábakkal.....
-Nagyon csinos -nyögte ki, mert még nem tudta, hogy ez most vicc, kandi kamera vagy ő tényleg ekkora balfasz.

De nem! Tényleg a "barátnője! volt. 

Már egyszer legalábbis. Az előző héten. Közvetlenül a másik bombázóval való randija után. És most kicsit nagy a baj, mert találkozni szeretne egy másik hasonlóan csini lánnyal, de mi van, ha az mégsem ennyire szexi, és akkor nem szeretné ezt elveszíteni, de azért az mekkora para, ha ki sem próbálja azt az újat, pedig lehet, hogy sokkal jobb, mint ez.....

HOGY MIIIII?????

És ezt, egy felnőtt férfi, ott a büfé teraszán, halál komoly fejjel magyarázza. Halkaszavú haverja, meg még mindig nem pontosan érti, hogy ő mit cseszett vagy csesz el folyamatosan. Vagy most akkor mi a normális? Ő a hülye, vagy itt valami nagy baj van.

Félelmetes, ugye? Hát kicsit elkapta a gépszíj. Mint oly sok mást is.

Persze nem lenne ekkora a baj, ha csak egy fikarcnyit is tisztában lenne bárki a saját vágyaival.
De ebben a rohanásban azért elég nehéz lehet megfogalmazni azokat, lássuk be. ;)

Hetek telnek el, mire "a szerencsétlen" feleszmél, hogy többet dugott, mint ahány kávét ivott.
Mert a lehetőségek, a testek száma lassan tényleg végtelen.

És persze aki keres, talál. Aki viszont tudatosabban keres, sokkal jobbat talál. 

Persze, a nagy számok törvénye alapján, valóban összejönnek néha nagy találkozások is. De nem mernék most erre statisztikát készíteni.

A legszomorúbb azonban talán mégis az, hogy ebből a sok kapcsolódásból, néhány napon belül, már tuti nem fog tudni felidézni egy tekintetet, egy mozdulatot, vagy egy illatot sem.


Na és, ahhoz sem kell felnyitni a borítékot, hogy tudjuk, a következő baráti vacsorára, családi ünnepségre is egyedül fog megérkezni.

(+18!) Egy nagyon-nagyon rossz hír, teljesítménykényszeres férfiaknak.

....avagy, ha követeld és számolod, biztos, hogy nagyon rossz úton jársz

Döbbenet! Nem hittem a fülemnek, amikor Niki elmesélte történetét.
Orgazmus-csaló lányokról gyakran hallani, nade megtanítani a tested a megtaníthatatlanra, ez még nálam is kiverte a biztosítékot.
Remélem ez gyorsan a földre ránt minden elvárásokkal teli férfiembert is.

Hogy mivel nyírhatod ki a leggyorsabban a legszebb dolgot kettőtök között? Figyelj!

"Az első pillanattól, ahogy megismerkedtünk őrület volt vele minden szerelmeskedés. Nem azért mert profi volt, vagy mert én lettem volna gyakorlottabb az átlagnál, egyszerűen működött.
Rám nézett és remegett a lábam. Talán ez a legtalálóbb.
Nem bírtunk betelni egymással és az új felfedezésekkel. Vele mindent akartam, mindent ki akartam próbálni.

És nem csökkent a vágyunk. 

Minden együttléttel csak nőtt az eksztázis. Játszottunk, felfedeztünk éltünk minden mozdulattal.
Majd a mozdulatlansággal.
Majd a játékszerekkel.
Néha meg csak egyszerűn végigcsókolóztunk egy filmet.
Kész voltam attól, ahogy rámnézett. A testem minden pillantására úgy reagált, mint egy időzített bomba.
Olvastunk, kutattunk, hogyan tudunk még több gyönyört adni egymásnak. Egy végtelen boldog lebegésben éltünk.

Eleinte csak elképesztő mennyiségű orgazmusom volt, majd elképesztő minőségűvé is váltak. 

Egyszer egy vadabb együttlét során egyszercsak spriccelve élveztem el, ami addig még sohasem történt. Ákos totál őrületbe esett. Onnantól egyszerűen nem érte be kevesebbel. Ha nem történt meg simán, addig forszírozta a dolgot, amíg megkapta.

Nyilvánvalóan nem volt nekem sem ellenemre a dolog, amíg nem éreztem meg benne a kényszert. Amíg csak az újdonság varázsa és annak újra meg újra átélése és gyönyöre volt benne, addig imádtam. Aztán már valahogy nem annyira.

Úgy kezdett viselkedni, mint egy ejakuláció-kattant hülye picsa. 

Addigra pedig már ő is gyakorolta bőszen a  magmegtartó technikát, tőlem valahogy mindig a"bizonyítékot" várta.
Frusztráló és elbizonytalanító volt. Kezdett a "feladat" elhatalmasodni rajtam.
Ha szóba hoztam mindig azzal érvelt, hogy ezt élvezi igazán.
Ám egyszer azért azt is kinyögte, hogy így legalább biztos, hogy elélveztem, nameg, hogy ezt előtte nem éltem át mással, ez csak az övé. Pffff

Félelmetes, de az addigi vágyam úgy fogyott, hogy legtöbbször már kedvem sem volt "nekiállni". 

Ennél félelmetesebb már csak az a felfedezés volt, hogy tudok ejakulálni orgazmus nélkül is.

Bizony! Volt, hogy a közelében sem voltam, de a sok gyakorlásnak "hála", a törölköző, meg az Ákos egész feje is tacsakos lett. Ő boldog volt, én meg kiégett.

Bepánikoltam. Dühös voltam. 

Tönkretett mindent és hazugságba kényszerített. Legalábbis így
éreztem magam.
Amikor feldolgoztam, hogy nagyon rossz úton járok és azt is, hogy innen ebben a kapcsolatban nincs visszaút azonnal szakítottam vele.




De azóta is igazán nehéz együtt élni a gondolattal, hogy milyen könnyen veszítheted el a tiszta-örök vágyat és gyönyört, egy pillanat hamis bizonyítékért.

Nő a nőnek farkasa. Egy kicsit sem romantikus gyerekszülés története.

.....avagy kis kesergős szülőszoba-blues

Hogy, hogy és miért, nem tudom. De, hogy a fontos pillanatokban, a nők sokkal embertelenebbek tudnak lenni saját nem-társaikkal az biztos.
Hogy a sok ösztrogén, vagy a verseny szellem? Fogalmam sincs.

Anikó története sajnos, ékes bizonyítéka, az igazamnak:

"Nagyon hosszú volt az út a műtőig. Hetekig küzdöttem, hogy ne legyen császáros a szülésem. 

De faros volt a drága és az is maradt. A harminchatodik héten dokit és kórházat váltottam, voltam természetes és mesterséges fordításon és könyörögtem is a dokinak, hogy próbáljuk meg, de a végén egy kín keserves, ébren- és kórházban töltött éjszaka után, mégis a műtőasztalon ültem és vártam, hogy beteljesüljön szörnyű sorsom.

Esküszöm, nem hisztiztem az elmúlt hetekben egyetlen egyszer sem! Csak küzdöttem minden nap elszántan, hogy megváltoztassam ezt.

De hát mivel nem sikerült, igyekeztem jól állni az elkerülhetetlenhez. A hajnali infúziókat már végig vicceskedtem a nővérekkel és tartottam a lelket, a reggel végre odaérő családomban is.

Teljes nyugalommal és várakozással telve öltöztem be a béna hálóingbe, majd sétáltam át a műtő ajtaján. Kedves, idősebb úr volt a beteghordozó, megmutatta hova kell felülnöm, még ő maga húzta rám a harisnyát is, majd megpaskolta a kezem és magamra hagyott.

Ültem, üldögéltem. 

Fogalmam sincs akkor már hány perce, de nyilván az idők végezete óta és nem történt semmi.
Emberek jöttek mentek a zöld ruháikban, de hozzám ugyan a kutya nem szólt. Baromi hideg volt, nagy rohadt neon meg mindenféle fények világítottak, én meg az ágy szélén lóbáltam a lábam, mint egy balfasz, akihez nem jöttek a randira és még csak fel sem hívták.

Kezdtem kétségbe esni és az elmúlt időszak összes, magányos harcosként végigvitt sikertelenségem, a nyakamba omlott. Legalább hatan voltak körülöttem. Mind nő.

Szégyen-nem szégyen, de rám tört a sírás. 

Fogtam a hasam, beszéltem a fiamhoz, hogy nyugodjon meg, nem fog fájni, és ez nem erőszak, de muszáj....és csak sírtam, mint a záporeső.
Tudjátok ki vette észre?! 
A tologató bácsi, aki közben térült-fordult és tiszta lepedőket hozott fel a mosodából....

-Anyuka maga sír?
-Nem csak..... -és persze elkezdtem még jobban sírni.
Ő a vállamon át ránézett a két műtősnőre, meg az anesztes doktornőre és nem szólt semmit, de a pillantásába ott volt minden.

Oda jöttek, így a nagy kénytelenségükben, de úgy utáltak, hogy azt elmondani nem lehet. 

-Maga tényleg sír? De miért?! Nincs itt semmi baj.
-Hát kicsit félek.
-Fél?? Nincs itt semmi félnivaló. Nem fog érezni semmit. Pikk-pakk túl lesz rajta.

-Gyereket készülök szülni!!!

Tört ki belőlem. De akkor már kurvára sértett voltam és megbántott 

-És nem így készültem. És tudom, hogy erről önök nem tehetnek, de itt ülök baromi régóta és fogalmam sincs, hogy mi van! Fázom, pisilnem kell és hamarosan hátbaszúrnak egy bazinagy tűvel és órákig nem fogják odaadni a gyerekem......-ömlöttek belőlem ki a szavak


Mire közbevágott megnyugtatólag:
-Jajjj, hát csak elhúzódott az értekezlet.-Mindjárt itt lesznek az operatőrök, (igen ezt a szót használta) és minden rendben lesz.

-Ok, mondtam szipogva és kissé elszégyellve magam a kitörésért... mire annyit azért még hozzátett, hogy jobb lesz, ha nem sírok itt tovább, mert hányni fogok!

Szuper! Sokkal jobban voltam!

A beteghordó visszalépett és bátorítólag megfogta a kezem.

-Itt leszek! Végig! Én fogom magukat visszavinni a szobába.
Na ettől valóban picit jobb lett. És valóban így is lett.

Megjegyzésként még csak annyit, hogy ez Budapest legjobb baba-mama barát kórházában történt és az intézet többi része valóban meg is felelt ennek, és le a kalappal az ott dolgozók előtt..
De, ami ott, abban a fél órában történt, annak azért elég sokáig voltam a rémálmodója. És ehhez tényleg nem kellett volna sok, hogy ez ne így történjen."