2016. június 30., csütörtök

(+18!) Száguldás, porsche szerelem....sétakocsikázás kicsit másképp

Nyár, napfény, autó ...egy fiú meg egy lány



Tökéletes felsorolás, főleg azzal a kis plusszal, ami az autóban történt.

Orsi rendhagyó, izgalmas kis túrája, friss szerelmével




"Tudtam, hogy valami huncut dologra készül. Azonnal tudtam, amikor értem jött és beültem a kocsijába. Megcsókolt, ahogy mindig is szokott, de valahogy mégis máshogy. Még a szeme is máshogy állt.
Miután megkérdezte hogy vagyok és milyen volt a délelőttöm és türelmesen végig is hallgatta, azt mondta meglepetéssel készült és elvisz ebédelni a Szentendrére.
- Hurrá! De jóóó! - és tényleg nagyon megörültem neki.

Semmi kedvem nem volt a városban maradni 

Fullasztó hőség és baromi nagy forgalom volt mindenfelé. Bármerre néztem kocsisorok, büdös és
zajos volt minden.

- Örülök, hogy örülsz. - és megfogta a kezem, az arcához húzta és belecsókolt a tenyerembe.
- Perszehogy örülök! Még jó hogy! Imádom Szentendrét! - és mosolyogtam, mint a vadalma.


Elengedte a kezem és a combjára tette. Én meg csak mosolyogtam tovább, mint egy béna kis liba. Folyamatosan nézett. Persze az utat is, de ahogy tehette, mindig az arcomat kutatta. Mosolygott ő is, de csak olyan félmosollyal, mint aki vár valamire. Kezdtem zavarba meg kínba jönni. Remélem nem valami hülye kérdése lesz. Basszus! Elkezdtem aggódni, nehogy valami oltári baromság jusson eszébe! Jajjj, nee!

Észrevehette, hogy nem felhőtlen már a tekintetem és végre előrukkolt a "nagy terv"-vel

Az ajtóból előhúzott egy széles ragasztószalagot és határozott, de kedves hangon rámparancsolt, hogy kötözzem vele oda a kezem az ajtómhoz.
- Hogy mi?? - értetlenkedtem
- Kösd oda a kezed! Az ajtóhoz! - mondta ellentmondást nem tűrően
- Dehát hogy? Meg mi? Most így menet közben? De most viccelsz? - még mindig nem teljesen fogtam mit is akar
-Nem. Még véletlenül sem. Szeretném, ha odakötnéd a kezed az ajtóhoz. - se többet, se kevesebbet nem volt hajlandó mondani

Néztem rá, hátha kiderül, hogy csak szivat, de nem. Tök komoly arccal nézett és tényleg ezt akarta


-Nem bízol bennem? - kérdezte, amire persze nem lehet más választ adni. De össz-vissz három hete
randizgattunk, annyira azért nem bíztam benne.
-Dehogynem! - válaszoltam persze. - Csak fura ez most itt
-Otthon tetszett!
-Azért az kicsit más helyzet volt...
-Csináld! - és egyenesen a szemembe nézett

Teljesen elbizonytalanodtam, de elkezdtem letekerni a szalagot és lassan a kezemre csavartam 

... de persze közben nézegettem felé, hátha elröhögi magát, vagy ilyesmi. De csak nézett kedvesen és biztatóan. Akkor megláttam, hogy elkezd felállni a farka. Ahhh... Na, több se kellett. Egy perc alatt ragasztottam magam olyan szorosan az ajtóhoz, hogy Ő sem csinálta volna jobban.

-Ügyes vagy! - dicsért meg kissé rekedtes hangon.
-Köszi...
-Add a tekercset! - és nyúlt a szalagért. - Tedd a másik kezed a combodra


És ez a kérés már meg sem lepett

Engedelmesen rátettem nyitott tenyérrel a lábamra a kezem és hagytam, hogy összekötözze őket.
Még segítettem is! Éreztem, ahogy lassan teljesen átázik aprócska bugyim. Nem hittem el, de oltári nedves lettem a helyzettől. Vagy a tekintetétől? Nem tudom, de élveztem nagyon.

Se szó, se beszéd benyúlt a lábam közé és félrehúzta a bugyim. Elégedetten felsóhajtott ahogy megérezte milyen nedves vagyok és óvatosan elkezdte egyre beljebb mélyeszteni az ujját. Nem hatolt belém, csak feltérképezett mindenhol. Ahogy körbeért megállt a csiklómon és szinte mozdulatlanul tartotta rajta két ujját. Sikítva élveztem el. Imádtam. Teljesen felizgultam. Annyira kívántam, hogy azt hittem elájulok.

És ő csak nézett és szerelmesen mosolygott 

És persze esze ágában sem volt abbahagyni. Hol finoman, hogy erősen, kívül-belül simogatott, simogatott, én pedig egyik orgazmusból estem a másikba. Végül már teljesen magamon kívül voltam.


Őrjöngve követeltem a farkát a számba, amit persze még mindig nem kaphattam meg, ugyanis olyan lassan hajtott a kocsival, hogy néha izgultam, hogy kivesz egy rendőr a sorból. Araszoltunk és én csak élveztem.

A farka helyett egyszer csak elővett egy mini vibrátort és feldugta az addigra lucskos, lüktető puncimba. Teljesen kiakadtam.

A vibrátor bent, az ujjai kint.... totális extázis volt

Egyáltalán nem tudtam megmozdulni, ugyanis az a rohadt szalag egy idő után úgy vágta a bőröm, hogy jobbnak láttam nem ficánkolni, csak tűrtem iszonyú szerencsés sorsom és szanaszét élveztem magam.
Több, mint 45 perc volt, mire elértük a Luppa szigetet. Félreállt egy mellékúton, kiszállt, átsétált az oldalamhoz, kinyitotta az ajtóm óvatosan, hogy ki ne rántson a kötözéssel együtt, kifordította a lábam, elém állt és a számba adta kőkemény farkát. Két kezével szorosan markolta a hajam és ezt nem lehet másként fogalmazni, ultra durván leszopatott.

Még soha nem hallottam ilyen hangosan élvezni. Imádtam. Egyszerűen imádtam az egészet.


A végén megszabadított a kötelékeimtől, még papírzsepit is adott és visszaült a kocsiba


Megigazítottuk kicsit viseltes ruháinkat és széles, boldog mosollyal továbbhajtottunk.
Ja, igen, a slusszpoén, hogy tényleg elmentünk Szentendrére ebédelni! :-)"

2016. június 26., vasárnap

(+18!) Egy szó mind felett....

Erika romantikusan intim (vagy intimen romantikus?) története a szavak és a szemek erejéről.



"Döbbenet! Sokféleképpen lehet szavakkal felizgatni ez igaz, de nem hittem, hogy egyszer pont ettől, a még köszönésnek is kissé silány, szótól fogom magam a fellegekben érezni.

Nos íme a történet, arról, hogy lett a szimpla "Szia" a kedvenc szavam.



Hétről hétre egyre jobban vágyom rá

Szanaszét vagyok esve folyton. És kábé pont semennyi időm sincs randizni. Na ettől függetlenül persze még állandóan és lehalkíthatatlanul az agyamban zakatol, mondjuk úgy napi 24 órában.

És persze minden este verem a fejem a falba, hogy hogy lehettem ekkora hülye, hogy nem forszíroztam jobban és megint elvesztegetettem egy gyönyörű napot.

A "legviccesebb" az, hogy este aztán mindketten kapcsolunk

És hosszú, vad szexting csatákat vívunk, ami elképesztően izgalmas ugyan, de végül csak nekem kell saját magamat álomba élveztetnem. A franc kivan ezzel! Mint egy nyeretlen tinilány.
Tényleg úgy érzem magam. És szenvedek a hülye huszonkettes csapdában. Nem randizom, mert dolgoznom kell, de nem dolgozom, mert csak a randijainkon jár az eszem. Nem áll nekem jól a kielégületlenség, azt hiszem.
Megdöglök, hogy a lábaim között érezzem. És odavagyok, hogy a fejemben érezzem.

Nahh, végre sikerült egy használható és mindkettőnknek kivitelezhető időpontot találni. 

Már tényleg alig bírtam magammal. Két nap feszített tempó, egy halom ide-oda tologatott feladat és persze az odaút elmebeteg idegeskedése után végre leparkoltam a panziónál. Közvetlen mellette álltam meg ...ő már az autója mellett várt. Ott állt végre egy lépésre tőlem és azonnal tudtam, hogy megérte, bármi vonzata lesz is a kis félnapos lazítássomnak.
Csak nézett és tett szótlanul egy lépest felém. Megölelt és egészen mélyre döfte belém a tekintetét. Ahogy az ajkai elérték az enyém, szinte hang nélkül rám lehelte, hogy: "Szia..."

Ahogy a szemével belémhatolt és ezt az egyszerű kis szót kimondta, gyakorlatilag túl is voltunk az első szerelmeskedésen. Olyan mélyről, olyan mindent elárasztóan tört fel az eddig elfojtott vágy, hogy egyszerre mindenhol szétáradt a testemben. Komoly kihívás volt a szobáig vezető út.

Őrjöngő, azonnal beteljesedni kívánó gyönyör kínzott, de közben csak állni vágytam és nézni a szemét. 

Teljesen megbabonázott. Még sosem nézett így rám. Ilyen mindenen áthatoló, mindent körülölelő
szenvedéllyel. Fogalmam sincs a perc hányad része alatt voltunk teljesen meztelenek, mert csak a szeme számított.
Leültem az ágy szélére és csodálattal néztem ágaskodó farkát. Majd megvesztem érte, hogy mélyen a torkom legmélyére toljam, de ehelyett csak a nyelvem hegyével értem hozzá és a nedves ajkaim között kipréseltem, hogy: "Szia..." Persze ezután elkezdtem mohón csókolni, de közben a tekintettemmel végig a szemeit kutattam. Teljesen elárasztott a gyönyöre.




Még soha, semmivel nem baszott meg így, ilyen mélyen mint most a szemével 

Elképesztő élmény volt. Annyira kívántam, hogy tényleg bele akartam halni. Nemcsak a puncim, a szám, hanem minden egyes sejtem, minden gondolatom kéjért kiáltott és élvezett el valahányszor mélyebben belém nézett.




A legtökéletesebb beteljesülések egész sorát éltük át. 

Sokszor csak ringatóztunk a gyönyörben egy óceánjáró hajó fenségességével, máskor egy vad ménes tarot le bennünket és bármikor kicsit távolabb kerültem volna tőle, felnéztem és ő úgy hatolt belém és tartott fogva a tekintetével, hogy az összes  zsigerem örömujjongásban tört ki. És közben minden "visszatérésem" megüdvözölte egy "sziával".







Hát, mit is mondhatnék még? ...SZIASZTOK! ;-) "

2016. június 21., kedd

(+18!) A természet, meg a buja, lágy öle

Judit kiszabadult

Nem pont így tervezte a pikniket... ez most eggyel jobban sült el, mint amire számított.

"Megőrültem már bezárva. Annyira mehetnékem volt, hogy szinte fájt, hogy az irodában kell ülnöm. Napok óta szuggeráltam mindenkit magam körül, hogy raboljon már el végre és vigyen ki a zöldbe.
Képtelenség volt egy helyben maradni, amikor ennyire ragyogott a nap. Levegőre vágytam. Meg fűre, meg vízre, meg romantikára.

A lift előtt futottunk össze

Nem túlzok. Konkrétan egymásnak csapódtunk. A héten már negyedszer. Véletlennek majdnem több, mint sok...

Elképesztő illata volt. És ahogy feltartottam a kezem és a tenyeremmel megtámaszkodtam a mellkasán, az egész alkarom tőle illatozott egész nap. Basszus! És akkor még nem is mondtam, hogy mennyire jó volt hozzáérni. Persze ő maximum a vállamat tapizta le.
Mindegy is. Kis napi extázisnak tuti jó volt, dehát csaja van. Nem is akárki. Az az elcseszettül dögösvörös a könyvelésről. A végtelenségig érnek a combjai és tényleg vörös. Természetes, a francba!

- Jajjj! Bocsánat! - hebegtem béna zavartsággal
- Semmi gond - mondta ő azzal az elképesztő nyugodt, szexis, bugyimba nyúlós hangjával, miközben a tekintetével gyakorlatilag már meg is tette.
Kétség nem fér hozzá. Ez flörtöl velem, basszus! És milyen szemtelenül! De miért csuklik el mindig a hangom, amikor így rámnéz... kész vagyok.
- Ez már lassan tényleg kínos! Esküszöm, nem vagyok ekkora balfék - igyekeztem lazulni kicsit.
- Tudom - válaszolta és csak nézett mélyen a szemembe. Én sem siettem levenni róla a kezem és csak jó pár pillanat múlva vettem észre, hogy bámulom a szemét.
- Bocs, újra! Szép napot - trilláztam és fordultam volna el, amikor megfogta a karom.
- Hagyd már! Semmi gond, mondtam. Figyelj, nincs kedved egy olyan cég nélküli céges kis kerti bulihoz? Az Atilla szervezi, tudod a rendszergazda srác. Valahol itt a várostól nem messze. Megyünk egy páran tőlünk.
- Lenni éppen lenne, de hogy jövök én oda? Márminthogy nem hívott meg és valószínűleg nem is fog.
- Meg fog! - és rámkacsintott
- Tényleg? - kacérodtam el számomra is váratlanul
- Ühüm - bólogatott mosolyogva
- Hát jó. Akkor ott a helyem! - azt hiszem minden fogammal mosolyogtam. Sőt!
- Hát sziaaaa, addig is! És vigyázz a folyosókon, sok az ámokfutó!
Rányújtottam a nyelvem és hátat fordítva elviharoztam a büfé irányába.


Aztaaa! Ez bizony konkrét flört volt! Istenem! 

Ez nem normális! Kicsit megszeppentem, ahogy végiggondoltam hogy is volt az egész... a folyosó kellős közepén épp csak nem csókolóztunk. De végig olyan szorosan álltunk egymással szemben, hogy az már simán szexnek minősül. Anyám, de rohadtul szexi!

Még aznap megkaptam a meghívó e-mailt

Persze, innentől triplán vert a kicsi szívem egészen szombatig. Na, akkor kábé ötszörösre gyorsított. Nagy volt az esélye, hogy szívritmuszavarban simán meghalok, de hogy a bordáim elrepednek, az biztos volt... olyan erővel kalapált. Ki gondolta, hogy pont ő fog elintézni nekem egy olyan kerti pikniket, amire hetek óta vágyom?! Jó kis véletlen... már megint.

Az egyik csajjal megbeszéltük, hogy egy autóval megyünk ki

Vagyis, mivel nekem nem is volt, gyakorlatilag ő visz ki. Mókás kalandnak ígérkezett. Délutánra volt megbeszélve a buli kezdete, mert, hogy bográcsozunk, medencézünk és élvezzük a kertet, meg a jó vidéki levegőt. Na, annyira azért nem volt vidéken, háromnegyed órára volt a várostól, de nagyon jó volt elhagyni a betont, akkor is.

Sokan voltak már ott, amikor leparkoltunk a ház előtt, de őt nem láttam 

Mindegy. Ez akkor is jó, ha el sem jön. Sőt! Akkor is, ha a nőjével jön. Mert, basszus ezt nem is kérdeztem meg! Mondjuk összeugrott a gyomrom ettől a lehetőségtől, de csendre intettem a kisördögeimet. Mindenképpen jól fogom ma érezni magam. Van pázsit, medence, fröccs, napsütés, és a társaság is egészen jónak ígérkezik. Szóval, hajrá!




Rosé fröccs volt és bikini. Über-király! 

Imádtam. Egy idő után úgy felszabadult mindenki, hogy már röhögtünk mindenen. Volt egy srác, persze, aki vitte a prímet és egy teljes stand-up show-t nyomott. Ráadásul nagyon jól. Sírtunk, annyira vicces volt. De, persze mindenki a legjobb formáját hozta egyébként is. Nagyon jó volt hangulat.




A szememnek azért nem tudtam parancsolni

Folyton rajtakaptam magam, hogy a tekintetemmel folyamatosan őt keresem. Épp a kerítésnél voltam, amikor megérkezett. Vagyis megérkeztek, mert persze elhozta a vöröset magával. Mintha gyomorszájon vágtak volna. Nem gondoltam,  hogy ilyen szar lesz meglátni így, de az volt. Meglepett, dühített és el is szontyolított rendesen. De aztán megláttam hogy szálltak ki a kocsiból. Gondolom valami vita közepén lehettek, mert úgy csapta be az autó ajtaját, hogy csak úgy zengett az utca. Csoda, hogy a nő nem esett ki a másik oldalon a légnyomástól. De szerintem tuti megsüketült. Nem vett észre, úgyhogy szélsebesen visszafordultam és letelepedtem a medencéhez, mintha nem is láttam volna semmit.

Mikor beért már fülig érő szájjal és széles jókedvvel pacsizott le mindenkivel 

Mosolygott, de nagyon nem tűnt őszintének. Nyoma sem volt rajta a keddi fesztelenségnek. A pusziosztásban én is sorra kerültem, de kábé olyan volt, mintha az unokaöcsém puszilt volna meg. Sőt. Inkább, mintha a ...aaaa ...fogalmam sincs. Ilyen hideg puszit még életemben nem kaptam. Majdnem sírva fakadtam. De, tényleg! Ehelyett persze inkább kevertem egy újabb adag fröccsöt magamnak és közelebb ültem a vidámabb oldalhoz. Röhögtünk, viccelődtünk, ömlött a hülyeség rendesen.

Senkit nem akasztott meg az újak érkezése szerencsére, én meg voltam olyan jó színésznő, hogy rólam sem gondolhatta senki, hogy vihar dúl kicsi lelkemben. Pedig dúlt! Vagyis tombolt rendesen.


Készült a vacsora, aki tudott beszállt az előkészületekbe

Én is igyekeztem magam hasznossá tenni, így legalább nem őt bámultam. Ami persze erős túlzás, hiszen bárhová mentem a házban, a kertben mindenhol belé botlottam. Lépten-nyomon az utamban volt. Hol nekitolattam, hol rányitottam a szúnyoghálót, vagy simán megfogtam a kezét, ahogy egyszerre nyúltunk a borosüveg felé. Ha akartam volna sem tudtam volna direkt ennyiszer hozzáérni. Már a végén tényleg nem tudtam eldönteni, hogy ez inkább komikus, vagy kurva csúnya tréfát űz velem ez a rohadt mörfi.

Akkor egyszer csak meghallottam, hogy valaki veszekszik

Perszehogy ők. A fürdőbe mentek be és a szavak ugyan nem voltak kivehetők, de az világosan kiderült,hogy veszekszenek. Ahogy kilépett dühösen az ajtón, undokul visszaszólt:
- Jó, menj! Megmondtam, el sem kellett volna jönnöd!
Azt sem tudtam, hova bújjak, hogy meg ne lásson. Nem akartam, hogy tudja, hogy hallottam. Huhhh, de ciki.

Taxi jött érte és elment

Nem tudtam, hogy örüljek -e, vagy sem? Hogy őszinte legyek, nagyon nem éreztem jól magam ettől a helyzettől. Persze az jó volt, hogy egyedül maradt, de valahogy így, nem annyira volt az igazi. Persze a jó borok, a lobogó tűz, meg a mókás társaság sokat segített. Szép lassan elkezdődött oldódni a hangulat. Valahogy köztünk is újra egyre több lett az összenézés, a vicces hozzászólás, meg úgy a mindenféle kontaktus. Már nem éreztem, hogy véletlen lenne, ha mellém lép a medencénél, vagy amikor belekavarok a bográcsba.


Esteledett 

Persze még javában fenn járt a nap, de már érezni lehetett, hogy lassul a tempó mindenkinél. Mellém lépett és végre megint úgy nézett rám, mint az iroda folyosóján. Mélyen, áthatóan és elcseszettül szexisen. Suttogva, annyira, hogy szinte csak olvasni tudtam a szájáról a szavakat, azt mondta:
- Elmegyek hátra, a fészerhez. Négy perc múlva gyere utánam!
Köpni, nyelni nem tudtam és persze nem volt kérdéses, hogy követem-e. De négy perc múlva?? Mi van?! James Bond-dal randizom? Hurrá! Annyira rejtélyes és izgalmas volt, hogy teljesen behaltam tőle. Mint egy hülye picsa. Nem hittem el magam sem, de tényleg beájultam néhány szavától. Élveztem persze és számoltam, mint a güzü.

És mentem persze, mintha kötelező volna

- Sziaaa - suttogta, miközben a kezét hátulról a derekam köré fonta, szorosan magához húzott és a nyakamba csókolt. Olyan forró volt a szája, mint a vulkán. És én boldogan engedtem elalélva, hogy folytassa becserkésző hadműveletét. Csókolva haladt körbe a nyakamon és forgatott szépen, míg szembekerültem vele.  Úgy mozgatott, olyan óvatosan és lassan, mintha egy halom hímes tojás volnék. Akkor újra a szemembe mélyesztette a tekintetét, két kezével megfogta a fejem és megcsókolt.

Követelőn és szomjasan. Úgy vette birtokba a számat a nyelvével, mint akinek élete vágya teljesült ezzel a csókkal.
Olyan, mindent elárasztó, mindent felülíró, vad és szenvedélyes volt, hogy az egész testem beleremegett. Ebben a csókban egy komplett szerelmeskedés volt benne.
Kicsit távolabb húzódott és határozottan megfogta a kezem. Nézte az arcom és elindult a hátsó kert felé. Semmi kérdés, vagy ellenállás nem volt bennem, úgyhogy egyre határozottabban és egyre gyorsabban lépkedett. Nagyon jó, bizsergető és izgalmas érzés volt. Még sosem éreztem magam ilyen biztonságban.

Már a hátsó kiskapunk is túl voltunk és egy kis domb felé tartottunk

Akkor eszméltem fel, hogy egy komplett kis piknik szett van nála. Igen! Volt pléd, meg bor és szerintem csoki is. Önkéntelenül is elmosolyodtam és basszus boldog voltam! Nem vicc! Tényleg boldogságot éreztem.
Nem beszélgettünk. Csak néztük egymást, hol mosolyogva, hol őrült komolyan és lépkedtünk. Úgy tűnt, mint aki tudja, hogy hová tartunk, úgyhogy egy cseppet sem aggódtam. A domb tetején megállt és körbenézett. Elengedte a kezem, lerakta a bort, meg a bármit, ami még nála volt és egy laza mozdulattal szétterítette a plédet.

Tényleg olyan volt, mint egy filmsztár. Tökéletesen sikerült neki a mozdulat (nagyon mosolyogtam magamban). Végre én is körbenéztem és mindent megértettem. Egy olyan kis tisztás-szerűn voltunk mint, amit kifejezetten szerelmi légyottra teremtett volna a Jóisten. Tényleg olyan volt amit, minden lány álmodik életében egyszer.

Magához húzott és újra megcsókolt

Már nem volt olyan vad és követelőző. Olyan volt, mint aki sosem akarja abbahagyni. Mint aki tényleg azért sétált fel erre a dombra, hogy élete csókját beteljesítse velem. Csodálatos volt. Duzzadt, húsos ajka az egész számra rátapadt, nyelvével óvatos és nagyon alapos kutatóútra indult a számban. Simogatott, ölelt és csókolt a nyelvével. Fogalmam sincs, hogy csinálta, de néhány percen belül totál extázisban voltam. Velem ilyen még sosem történt. Próbáltam kicsit átvenni, vagy legalábbis aktívabban részt venni az akcióban, de folyton nyugalomra intett.

Az izgalomtól rekedt hangon a számba súgta:
- Hadd élvezzelek, kérlek. Engedd, hogy felfedezzelek!
Megszólalni nem tudtam, de valószínűleg megérezte az odaadásom, és folytatta a csókokkal borításom. Teljesen kész voltam.

Lassan elkezdett vetkőztetni 

Simogatva, csókolva, közben minden négyzetcentit, amit szabaddá tett. Ilyen lassan még életemben nem lettem meztelenné téve, de ennyire nem is élveztem még vetkőzést, az is biztos. Úgy nézett rám, úgy ért hozzám, hogy én voltam a világ leggyönyörűbb nője. Én még ilyen szépnek sosem éreztem magam. Fantasztikus volt. Annyira elvesztem ebben az élményben, hogy egy idő után már azt sem tudtam, hol vagyok. Nem számított sem Ég, sem Föld, csak az ő két szeme és a forró ajkai. Eszembe sem jutott semmilyen illem, hogy szabad-e ezt első randin, vagy, hogy kurvára foglalt a pasi, aki a meztelen testem csókolja gyönyörbe éppen. Azt hiszem, teljesen elveszettem a józan eszem. Minden úgy volt jó, ahogy volt. A teljesség és a határtalanság. Semmi más nem volt a fejemben. Csodálatos, filmszerű és gyönyörű volt.

Mikor végre én is visszacsókolhattam, már réges-rég nem az a nő voltam, aki ide felsétált

Úgy éreztem, én vagyok a Világegyetem legcsodálatosabb szeretője. Valami olyan szexdémonná váltam általa, akiről azt sem tudtam, hogy létezik. Azt meg végképp nem sejtettem, hogy bennem is lakhat egy ilyen boszorkányos nő. A gyönyör, az odaadás, vagy a tekintete, ahogy elmerült bennem, nem tudom mi hozta ki belőlem, de a lényeg, hogy kiszabadult. Ahogy én kiszabadultam a természetbe, a testemből is előbújt végre a kisördög.


Férfit még így nem kívántam

Akartam. Őrjöngve akartam. Megvesztem érte. Teljesen. Mindent akartam. És én élveztem azt, ahogy őt csókoltam. És csókoltam mindenhol. Vadul, finoman, harapva, sóhajtva mindenhogy. Ahogy végül a farka mélyen a számba csúszott, ...elélveztem. Egyszerűen annyira kívántam és ahogy a szám hirtelen tele lett vele, olyan megállíthatatlan orgazmusom lett, hogy azt hittem belehalok. Ezután teljesen mindegy, hol értem hozzá, vagy, hogy ő hol hozzám, csak remegő kéj volt minden mozdulatunk.

Fáradtan és boldogan feküdtem a szúrós pléden

Néztem, ahogy emelkedik a mellkasa minden lélegzetvételnél. Lebegtem és azt éreztem, hogy végre élek. A testem még nagyon messze volt, de az agyam olyan pengeélesen és kristálytisztán dolgozott, mint talán még soha. Minden mozdulat beleégett. A mozdulatok és az érzések. Tudtam, hogy elvesztem. Tudtam, hogy a sorsom megpecsételődött. Tudtam, hogy már soha nem fogom beérni kevesebbel, de már azt is tudtam, hogy mit keresek, s, hogy biztosan bennem van. Ha vele nem is, de biztos voltam benne, hogy ez már az én részem, ez már én vagyok.

Az én élményem, az én testem, az én vágyam, az én gyönyöröm.
Tényleg ÉN voltam, végre.


2016. június 18., szombat

Na és ez vajon, melyik generáció?

Nézi a gyerek a tévét, persze meccs megy éppen. 


Négy és háromnegyed éves, fiú.

Szó nélkül, elmélyülten bámulja a képernyőt, de látszik, hogy nagyon járnak a fogaskerekei  és, hogy valami nagyon nem stimmel neki.




-Apa! Itt most melyikek a lányok? -böki ki végül a kérdést, gyanakvóan

-Ebben nincsenek lányok!

-Nincsenek lányoook??! -ismétli rémült döbbenettel az apja szavait

-Nincsenek.



-De akkor  minek nézzük??! -vágta rá teljesen értetlen tekintettel



2016. június 17., péntek

(+18!) Úgy tűnik van ami tényleg örök...korlátoltak a férfi gyönyörök

A jó szexben nincsenek tabuk és nincsenek kérdések. 



Igazi intim együttlét csak ott lehet, ahol teljes a vágy és teljes az odaadás.

De mi van, ha még nem tartotok itt?

Akkor bizony jönnek a kérdések. Mégpedig csőstül. És a hova, mikor, miért nem szabad nyúlni, nyalni, tolni....kudarchozó korlátai.

Andi:

"Úgy el vagyok szontyolodva. Velem ilyen még sosem történt.

Pedig esküszöm jó! Az elmúlt évek legjobbja. Minden passzolt az első alkalomtól. Az illata, a bőre és minden érintése olyan volt, ami pont az én olvadás kapcsolóm gombját nyomta. Mit nyomta?! Rajta tenyerelt. Méghozzá két kézzel!

A legédesebb szájú pasi! Ez kétségtelen. Úgy csókol mindenhol, hogy szomszéd legyen a talpán, aki száraz bugyival túléli. Fesztelen, játékos, de közben úgy dönt le a lábamról pillanatok alatt,mint egy vérprofi kujon. Imádom.

Amikor nem randizunk épp, fejben nyomjuk tovább. 


Szextingelünk éjt nappallá téve, maszturbálunk skype-on, és pornó videókat küldünk egymásnak e-
mailben.
És kielemzi, basszus! Nagyon vicces. Elmondja, hogy mi tetszik benne és mi nem...és úgy beszél róla, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Minden szó, amit leír, vagy kimond egy szexuális zaklatás. És folyton ír, nameg folyton beszél.

Totálisan rá vagyok csavarodva.

Úgy tart rabságban, mint egy drogdíler. Bátran, vakon, bárhol, bármikor kész vagyok szétrakni a lábaim előtte. És ki is követeli. Ha a bugyim nem is lehet lehúzni a tömeg miatt, annyi helyet mindig talál, hogy legalább néhány ujját becsúsztassa. Egy agyatlan orgazmus-zombi vagyok lassan.

Kedden, amikor épp néhány lopott órát találtunk magunknak, mégis megállított valami.

Mégpedig pont ő! Pont Ő?! Úgy meglepett, hogy szinte zavarba jöttem. Épp a farkát csókolgattam, amikor a kezem elindult kalandos felfedező útra a lábai közé, lejjebb, egyre lejjebb...és akkor rám szólt, hogy: 
-Ott, légyszi ne! 
-Tessék? -kérdeztem vissza, mert azt hittem rosszul hallom a saját zihálásomtól
-Ne menj tovább! 
-Kicsit se?? -hitetlenkedtem
-Ne -mondta határozottan és kétséget kizáróan
-Ok....persze....

Folytattam természetesen. De nem volt "OK és nem volt persze" sem. 

Igyekezett, hogy a kis kizökkenés, ne törje meg a lendületem. És persze jó is volt, mint mindig, de maradt bennem egy pici tüske és persze sok kérdés.

Most akkor, most nem? Vagy soha nem? És miért mondott eddig mást? Zakatoltak a kerekek, hogy hogy is fogalmazott a múltkor...igen, kicsit jobban cizellálta a témát, magához képest legalábbis, de azért beszéltünk róla. És konkrétan azt mondta, hogy kipróbálná. Igen! Tuti ezt mondta. 

Na jó, gondoltam, akkor ez csak egy pillanatnyi befékezés volt, biztos felkészületlenül érte, vagy ilyesmi. Nincs itt semmi gond, majd legközelebb!

És jött a legközelebb. 

És én megint csókoltam, szoptam, nyaltam, síkosítottam és haladtam volna lefelé, de a golyói után pár centivel, megint rámszólt, hogy NE!

"OK és persze" megint, de most tényleg szíven ütött.
Pont ő?! Dehát olyan nyitott, féktelen és impulzív.

A végén úgy éreztem muszáj ezt megbeszélnünk. Nem vicces levelek, félmondatok mentén, hanem most azonnal, szemtől szemben. Hadd folyjon az a tiszta víz!

Bevallotta, hogy ez neki kicsit sem izgató, sőt. Frusztráló, idegesítő és lohasztó.

Klassz és ok. Mégis mi mást lehet erre mondani, de belül oltári kudarcélmény.
Természetesen nem próbálta még és azt hitte, hogy velem fogja, de most köszi mégsem.... Hát ettől sokkal jobban azért nem lettem. Hogy nézhettem ezt ennyire be? Hogy lehet valaki teljesen velem, ha nem tehetek meg vele bármit. Farkával a számban tényleg az a baja, hogy megsimogatom a fenekét? Mégis mit gondol, mit szeretnék tenni vele? Miért nem enged meg magának egy magasabb, de legalábbis bensőségesebb szintű gyönyört velem?.................. Velem van a baj?!

Tudom a választ persze és sajnos az irányt is, de hagyok még egy-két közepes szintű örömet magunknak azért. 


2016. június 16., csütörtök

Az exem új élete...meg az enyém, a miénk, az övék ....ilyen ez dolcse vita fészbuk módra


Kurva nehéz tükör...


Vagy inkább egy komplett ferde-tükörszoba?!

Szépítheted, de a gyomrod rendre ugrik össze minden egyes képénél amit posztol. És ennek nem parancsolhatsz. Nem fáj, nem bánod, jó ez így, nade bassza meg az ég! Tényleg normális az, hogy folyton egymás arcába toljuk az életünket? Az örömünk, a bajunk, meg a minden pillanatunk?




Boldogság, bánat, napi bármi. 


Mintha együtt élnénk.
Most és mindörökké? Vajon tényleg erről szólt??
Szerintem kevesen esküdtünk örök hűséget egymásnak mindenkivel.


Na ez például sokkal könnyebb volt régen. 


Összevesztél, szakítottál, csendben elsétáltál. Vagy zajosan, mindegy. A lényeg, hogy csak akkor volt
nyoma, ha akartad. És az esélyét annak, hogy véletlenül összefuss vele, akár nullára is csökkenthetted. Azt meg végképp nem kellett nézned, hogyan, kivel kezd új kapcsolatot és, hogy menyire baromi nagy a boldogság.

Most nemcsak a szétválás nehézségeivel kell szembenézned, hanem az ő újrakezdésével is. Plusz minden baráttal, ellenséggel, iriggyel és persze "támogató" haverral. És a csillió "húderohadtboldogvagyok" képpel.



Nos, azt hiszem sokan nem ilyen lovat akartunk.


Mondjuk eggyel könnyebb lenne, ha az első kézfogás után nem aktiválnád azonnal a "kapcsolatban vele" applikációt és az üzenőfaladon csak azok szerepelnének, akik a valódi életedben is.



2016. június 13., hétfő

(+18!) "Hallom, frigid vagy!" - "Csak a rossz nyelvek szerint!"

A valaha volt legigazabb vicc a szextréfák között.


Egy ideig csak szimplán röhögtem rajta, majd elkezdett leesni és baromi nagy erővel be is csapódott.


Basszus! Tényleg!


Mégis ki a fészkes fene tud rápörögni egy álszent punci-csókolóra. És ha nem pörögtem rá, várhatjuk, hogy a fagyi visszanyaljon.
Mondjuk, azt itt most gyorsan hozzáteszem, hogy ez nem férfi-nő  kérdés. Az emberek jelentős része nem túl sok hangsúlyt fektet a nyelvi kifejezésre. Nem A nők vagy A férfiak, egyik nem sem!

Anikó szerint:

Nem tudom, hol, melyik szextankönyvben volt ez leírva, de valahogy sorra bukom orra az orális analfabétákban, akik szerint a szájjal kényeztetés pusztán az előjáték része. Mi vaaaan??? Hihetelen gáz. Essünk túl rajta gyorsan, valahogy és majd a többi jó lesz?! De mitől lenne utána jó a többi?

Például az Ákos. 

Ultra menő, ultra jóképű, ultra öntelt pöcs. Ettől mondjuk még lehetett volna jó, de nem volt sajnos. Teljesen konkrétan képtelen volt a nyelvét  használni. Még "kamunyalás"-nak sem volt nevezhető orális közeledése. Egyszerűen annyira lehangoló volt, hogy én, aki még attól is térdig nedves leszek, ha a szomszéd asztalnál kimondják a szex szót, szóval én, olyan lettem mint a szahara.

Szerintem a puncim még azt a nedvességet is visszatartotta, ami a puszta működéséhez szükséges, nemhogy pluszt termelt volna. Hát perszehogy fridzsider lettem egy pillanat alatt.


Pedig intim kapcsolatban lenni valakivel a legjobb tükör. 

Csak most nem a tükörkép a lényeg! Hanem a visszatükrözött kép hatása. Az, hogy mit tudtok kihozni egymásból, hogy milyenné válsz általa.

 A te vágyad kelti ugyan életre, de az ő élvezetétől lesz a szád egyre mohóbb és a gyönyörötök egyre határtalanabb.

Szóval nincs jó punci, vagy belevalóbb farok. Két ember van, akik vagy felhangolják egymást vagy le.






2016. június 12., vasárnap

2 hét

Pontosan ennyi időre volt szükség, hogy a technika beépüljön a négy és háromnegyed éves kis agyába.
Nem ragoznám túl, hogy miért, a lényeg, hogy életében először 2 hete nézett olyan igazi gyerek filmet. Eddig egy-egy kis mese a megfelelő TV-ből és ennyi. Jól elvolt.

Eddig


De most egy gyerekbulin, szembesült vele, hogy villám mek-kvín nemcsak a pólóján, de a TV-ben is létezik. Végülis, örökre nem lehet kizárni ezeket az élményeket sem, -gondoltam- megvettem hát DVD-n.
A felismerés, hogy talán nem kellett volna, mellbevágó volt. A világ irányíthatósága és kezelhetősége ugyanis, valami nagyon más dimenzióba került a fejében.


Állt elmélyülten egy hangyaboly előtt és vizsgálta a rendszert.


Épp indultunk volna valahova, sürgetően rászóltam:
-Gyere már légyszíves! Indulni kell! Megvárnak a hangyák, míg visszaérünk
-Jó, de akkor állítsd meg, hogy ne mozogjanak addig tovább!
-Ezt, hogy gondolod?! -néztem értetlenkedve
-Hát a távirányítóval! Állítsd meg! Nem érted?!
-Háát....de..