Az én "hőseim"

"Hősök" kis szépséghibával

Elképesztő. Nő két gyerekkel.  Vasárnap este, menő wellness szálloda, pancsi részlege.

Ahogy kiléptem az öltöző ajtaján azonnal beléjük botlottam. Nehéz lett volna ha nem, mert kábé az egész tér velük volt tele. 

Először még majdnem kedvesnek is tűntek, hisz a gyerekekkel kezdték a lepacsizást és ez az én fiaimnak módfelett tetszett. De persze megjött a fekete leves is. 

A fiúk lekezelése után, én következtem. Pontosan a második mondat után várták volna el, hogy úgy nézzek rájuk, mint a titkos hős megmenőimre. Fogalmuk sem volt ki vagyok, honnan jöttem, van e már „hősöm”, de tuti biztosra vették, hogy nekem pont most, pont rájuk van szükségem. 

Tök mindegy, hogy még csak fel sem láttak a léc aljáig, nemhogy felérték volna, szent meggyőződéssel tolták a macsó cuccot. 

Az hogy pohosak, pocakosak és a szikra legcsekélyebb lángja sem villant fel közöttünk, el sem jutott az agyukig. De honnan ez a kód? Egyáltalán nem foglalkoztak velem, kizárólag saját nagyszerűségükre koncentráltak. Mondjuk nekem ezt egy óra múlva sem sikerült megtalálnom, de azt hiszem, ez messze nem számít. 

Valószínűleg ők ma úgy hajtják álomra a fejüket, hogy mekkora jó estét szereztek nekem és csak rajtuk múlt, hogy most épp nem hármasban toljuk a világrengető szexet. Mert az lenne nem kérdés. Tuti biztos nagyon meg tudnák adni nekem ami jár.

Ó Anyám! Bocsi. De lehet, hogy nem fogom telezokogni a párnám, hogy kihagytam!