Maszturbálni mégpedig kötelező!

Megrökönyödve álltam mellettük. Egyszerűen nem hittem el amit hallok

- Most komolyan! Ti normálisak vagytok? Ezeket komolyan gondoljátok? - Megdermedtek és buta arccal néztek rám. Anna kissé sértetten, végül szinte rámköpte a kérdést.

- Neked mi a franc bajod van? Beszélgetünk!

- De hülyeségeket! Neked tényleg nem volt még orgazmusod a pasidtól?? - Kimondani is fájt.

- Nem. És? Nem tehetek róla. Azért ez nem akkora gáz!

Ááááá, ne! Nem hittem el, amit hallottam

Egyszerűen nem tudtam mit mondani. De tényleg. Ezer éve a barátnőm! Jó, a másik csaj nem, de 2 hónapja itt állunk egymás mellett egész álló nap. Naponta szétsztorizom neki az agyam a jobbnál jobb szeretkezéseimről és nem mondja a szerencsétlen, hogy neki meg nuku. Ez gáz.

Azt hittem ilyen csak a buta magazinokban van. És ott is csak azért, mert már nem tudnak jobb problémát kitalálni… de nem. Basszus itt állnak előttem és nem elégültek ki hónapok óta. Vagy ki tudja mióta...

- Most tényleg. Én nem akarlak megbántani benneteket, vagy papolni, de ti hülyék vagytok. Nagyon komolyan mondom. Mi az, hogy nincs? Nem csináljátok, vagy igen, de nincs?

- Hát merthogy az van, -kezdi Anna-, hogy nincs. Érted? Csináljuk, és tök jó is, meg minden, csak nincs a végén az, ami előtte Robival megvolt.

- Úgy érted, hogy kellemes vele a szeretkezés, csak… csak nincs vége? És neki van? Minden más van, és aktív is meg minden, csak nem tudsz elmenni? Vagyis igyekszel, de nem? Így érted?!

Zakatolt az agyam. Hogyan lehet ezt jól megkérdezni...??

- Aha, így. Minden szuper. Tökre ügyes is, meg lelkes, csak nem élvezek el tőle. Mondjuk sokkal kisebb, mint akik előtte voltak, de ez csak nem lehet akkora baj.

- Nem, ez valóban nem –mondtam totál leforrázva.  És akkor eljátszod? Vagy ennyi, hogy neked nincs, de neki jó volt, "oszt jóccakát"?!

- Hát ez. A "jóccakát". Tudja, hogy nincs. Vagyis, néha már volt, hogy volt, de már nagyon régen. Még az elején.

- De, én ezt akkor sem értem. Tudja, hogy nincs, és ennyi. És te? Neked ez ok? Mondd már, hogy nem! Legalább mondd már, hogy nem!

- Hát, nem. Perszehogy nem. De mit csináljak. A Robival ilyen nem volt. Csak rámfeküdt és az is jó volt. Most meg nem jön.

- De Cica. Ez így nem normális! Ugye tudod. És te nem csinálod? Hát legalább magadnak! Próbáltad? És te Móni? -fordulok végre a megszeppent másik csajhoz- Nálad mi a gond? 

- Hááát… valójában nekem ugye a Gábor az első. Szóval, én nem is vagyok benne biztos, hogy volt -e már, vagy sem.

- Neeee! Na, neee! Csak viccelsz, ugye? Hidd el, ha lett volna azt tudnád! De várj, már! Most te azt akarod mondani, hogy soha, de soha életben még csak magadhoz sem nyúltál? Nem csináltad soha semmivel??

Totál lehidalva álltam. Két ultra jó csaj, állandó pasikkal, orgazmus nélkül. Vagyis anélkül, hogy bármiféle kapcsolatuk lenne önmagukkal. Én ezt nem értem.

- De, most ezzel mit akarsz mondani?

- Most? Most épp, fogalmam sincs, de hozok egy kávét és beszélgessünk. 

Nem akartam eszet osztó hülye nagynővérnek tűnni és tényleg nem is igazán tudtam mit kezdeni hirtelen a helyzettel. Pedig valamit kellett! Ez tényleg hihetetlen. Ezt  hogy lehet jól elmagyarázni?! 

Ahogy visszaértem tudtam, hogy soha többé nem leszünk, „úgy” barátok. Valamit vártak tőlem. Mégpedig valami használhatót.

- Nézzétek. Megoldani nem fogom helyettetek és tanácsadó sem leszek, de tudnotok kell, hogy nagyon dühös vagyok rátok! (jobb nem jutott eszembe, gondoltam, legyen ez az ő felelősségük). Abszolút a ti hibátok! Melyik évszázadban éltek? Sosem olvastatok még el egy csajmagazint? Mi van veletek?
Mégis ki élvezhetné a testeteket, ha nem ti? Semmi, de semmi más nem fog működni, ha ez nem. De tényleg!  Meg kell ismernetek magatokat.

- Oké – mondtam kicsit kedvesebben - Aa egyetlen jó tanács, amit most adhatok, hogy kezdjétek el. Álljatok neki maszturbálni! Az egyetlen módja, hogy megmentsétek magatokat és esetleg a kapcsolatotokat, ha tudjátok mi a jó nektek. Nem fogtok tudni segíteni neki, de senki másnak sem, ha nem tudjátok mit akartok.

- Hülyén hangzik, de házifeladat!  Kérek, mindkettőtöktől holnapra egy teljesen jól felismerhető, jól körülírható, IGAZI orgazmust! Mégpedig saját magatoktól! Segédeszköz használata tilos. Csak a két tulajdon kezetek játszik!

Megittam a kávém, ők meg röhögtek! És ez így volt jó

Sok év telt el azóta és sok hülye beszélgetésen vagyunk túl, de a legfontosabb AZ akkor ott volt, ezt bőven beigazolta mindkettőjük azutáni élete.

Hetekkel később elcsíptem egy telefonbeszélgetést:
"Mit nem értesz?! Ez a házifeladat! Ne gondolkozz, csak csináld! Igen, holnapra! Egy teljesen jól felismerhető, jól körülírható, IGAZI orgazmust! Mégpedig saját magadtól!"...