(+18!) A punci hatalom ...a meztelen punci Nagyhatalom

Egy nő életében vannak pillanatok, amikor eléri a nagy megvilágosodás.

Nóra is rájött a varázsmondatra

Főiskolás voltam. Vagyis azok voltunk 

Majd megevett érte a fene. Mindennap flörtöltünk, buliztunk, jegyzetekkel bizniszeltünk, de valahogy sehogy sem sikerült átlépni azt a láthatatlan szakadékot, ami valójában még egy paraszthajszál sem volt, mint utóbb kiderült.
Mindkettőnknek volt kapcsolata, amikor elkezdtük az első évet. És akkor még tényleg nem tudtuk, hogy hogyan álljunk egymáshoz, a leendő exeinkhez és a lelkiismeretünkhöz.

Na, ez változott meg a pillanat tört része alatt

Október első hete volt és váratlanul visszatért a nyár. Annyira élveztem az előző hét esős napjai után, hogy teljesen felvillanyozott a reggeli napsütés. Előkaptam a lehető leglengébb nyári ruhám és az esztelen fesztelenség meg a könnyed életérzés annyira elhatalmasodott rajtam, hogy még bugyit is elfelejtettem húzni.

Amikor a lépcsőn mentem felfelé a kettes előadó felé, akkor éreztem meg hirtelen, hogy valami hiányzik

Elmosolyodtam kicsit belül és elöntött valami fura kacér érzés. Húúúú... Teljesen felszabadult az agyam.
Itt állok egy szál lepelben, full meztelenül. Előtört belőlem a nő.
Csak magamra figyeltem és élveztem, hogy érzem a testem. Valahogy minden teljesen más lett. Valahogy annyira tudatába kerültem a puncimnak, mint még soha. Az emberek közelsége és energiái, mind sokkal, de sokkal közelebb kerültek hozzám. Hát még Ő. Úgy jött utánam, mintha mágnes lenne a szoknyámban.

Már vagy hatodszor kérdezett valami teljesen oktalan dolgot... Tényleg mint egy bagzó macska, úgy kerülgetett. Az egyik szünetben a büféből kifordulva megint belébotlottam, mire pajkosan elkapta a ruhám szélét, hogy "húúú, denyári ruha!" Önkéntelenül is odakaptam és visszanyomtam zavartan és persze kiszaladt a számon, hogy "fel ne húzd, nincs rajtam bugyi!"

Mintha egy hatalmas kalapáccsal csaptam volna fejbe, kábé olyan arcot vágott

Minden mozdulata lefagyott, a szoknyám kicsúszott a kezéből és nagy kerek szemekkel nézett fel rám.
- Komolyan mondod? Nincs rajtad bugyi???
- Basszus, hát nincs.
- Neee! Légyszi! Ezt nem hiszem el. Melléd ülhetek?
- Mi van? - nem hittem el, amit látok. Úgy nézett rám, mint egy csodalényre.
- Ezt most nem mondod komolyan, hogy ettől..... tényleg?!
- Ne csináld! Megőrülök érted egyébként is. Erre most arcomba tolod a meztelen igazságot - kitört belőlünk a röhögés.

A nap további részében el sem hagyta a szoknyám szélét 

Nem tudtam eldönteni, hogy attól fél, hogy felfújja a szél, vagy attól, hogy lemarad a pillanatról, de őrizte szépen, az biztos.
Persze délután néhány előadással és egy fagyival később, hagytam, hogy megkapja méltó jutalmát egész napos kitartó vágyakozásáért. Annyira fel volt izgulva mire odakerült, hogy azt hittem tényleg belefullad az élménybe. De szerencsére túlélte és a következő három évben még elég sokszor volt alkalmam átélni ezt, mondhatni folyamatosan az életéért aggódtam.

És hát a varázsmondat működött és működik azóta is 

Ha néha kicsit alábbhagy a női erőm, vagy elfeledkeznék róla mekkora hatalom lakik a bugyimban, csak leveszem és szabadon engedem a kis huncut szellemet. Nem kérdés, hogy ilyen könnyen, természetesen, minden mellékhatás nélkül női erőhöz jutni semmi mással nem lehet.

Csak szólok, nyár van! ;-)