Ha hiszed, ha nem, ez a tanács még mindig helytálló!
Na, persze nem feltétlenül az asztalra kell, hogy kerüljön a "terítő"!
Zsófi trükkös textilhasználata a legpuhább férfi"szívet" is megkeményíti
Annyira cuki volt, ahogy reggelente az iroda konyhájában "véletlenül" odasertepertélt hozzám és csak úgy "spontán" együtt kávéztunk. Imádnivaló volt a humora és nagyon szépe a keze.
Fogta a béna kis kanalat és csilingelt a kispoháron kábé háromezerszer, mire végre a szájához emelte a kávéját. És be nem állt a szája, csak mesélt és mesélt... az éppen aktuális élményeit az új szomszédokról, a kockafej haverjáról, nameg a kattant volt csajáról, én meg megállás nélkül csak röhögtem.Annyi agyament poént sütött el ezalatt a 15 perc alatt, hogy tényleg belesajdult az oldalam a nevetésbe.
Láttam, hogy odavan értem és tudtam, hogy nem véletlenek a most már tényleg napi rendszerességű összefutásaink
Kedveltem. Egyre jobban és egyre többször éreztem már úgy, hogy: "fogd már beee és csókolj meg te barom!!"
De nem tette. Csak sztorizott és szórakoztatott minden reggel.
Éreztem, hogy nincs más út, lépnem kell. Egyszer, amikor a szokottnál is közelebb hajolt, alig bírtam megállni, hogy a fülébe ne sóhajtsak..., annyira varázslatos volt az illata, hogy belé akartam harapni. Ekkor végérvényesen eljött számomra a cselekvés pillanata.
Másnap reggel mikor megláttam, hevesen kalapálni kezdett a szívem
Kész voltam a nagy tervvel és minden fegyver a birtokomban volt, hogy szóra és/vagy tettre bírjam végre cuki kis áldozatomat.Röhörésztünk a szokásos módon, amikor is valami ócska indokkal lehajoltam az alsó fiókhoz. Mégpedig mérnöki pontossággal pont úgy, hogy a combomra símúló meseszép csipke combfix kivillanjon a szeme előtt. Hallottam, hogy tökéletes volt a hatás. Szava megakadt a mondat közben és valami teljesen más ritmusban lélegzett egy oltári nagyot.
Tudtam, hogy eltaláltam a céltábla közepét
- Te így jársz dolgozni? - kérdezte minden fonalat elveszítve
- De milyen bizonyosokon? - láttam, hogy elég ritkán juthat testközelben ilyen élményhez, mert még mindig nem tudta hová nézzen. Megpróbált vissza-visszakandikálni a lábaimra, de nem mert direktmód szemtelen lenni, így csak forgatta a szemeit és kereste a tekintetem inkább.
- Kizárólag olyankor, ha szeretnék valami nagyon fontosat megtudni - igyekeztem nagyon komolyan és annál is inkább nagyon szexisen nézni rá, hogy nyomatékot adjak a szavaimnak
- És ezzel megtudsz olyanokat??
- Általában meg. Bizony meg!
Elköszöntünk, és nem vicceskedtünk tovább
Viszont délután ott várt az iroda előtt és nem úgy nézett rám, mint általában. Nem akart lehengerelni a humorával, vagy az agyával. Azt láttam, hogy ki akar csomagolni, fel akar fedezni és meg akar fejteni.
Tökéletes terv, tökéletes célzás, tökéletes vadbefogás
Na, persze ez egyáltalán nem ennyire fondorlatos, hideg és számító dolog volt részemről, de utólag csak így tudnám összefoglalni. Mosolyogtató AHA élmény, hogy van egy ilyen apró trükk... egy ilyen egyszerű és magával értetődő női praktika, ami lássuk be, hibátlanul működik, mégis miért nem használjuk ezt gyakrabban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése