Nem hittem, hogy ennyire viccesek, de mióta figyelem őket, kiderült, hogy igen!
És persze az egyik szemem sír, a másik meg nagyon nevet!Vidám, összebújós, anyaölelős reggel. Épp a nagyobbik fekszik rajtam teljes testszélességgel, egészen pontosan úgy, hogy az öccsének egy szemernyi esélye se legyen "meganyázódnia".
Tűri szegénykém egy darabig.....de egyszercsak elkezd próbálkozni, hogy a jussához jusson ő is....
Próbálja balról....jobbról....lentről...fentről...mire a nagy elunja a körbelökdösést, és "kedvesen" beszól neki:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése