Hamar munka ritkán jó! .....de akkor nagyon!

Ha másra nem, egy béküléshez biztosan megteszi. Ági szerint legalábbis....! ;)

Nagyon szar volt a buli.
Meleg volt, elfogyott a vodka és aki egyébként számított valamit is, már bőven részeg volt.
És még a zene sem jött be. Ezen mondjuk lehetett volna változatni, de akkora barom volt a fickó, aki az önkéntes billentyűbaszogtató volt, hogy semmi kedvem nem volt odamenni.

Egébként sem sok kedvem volt ehhez az egészhez.
Megint eljött egy csomó senki, annak a reményében, hogy ez AZ a buli, ahol a bevállalós szekció mulat. Ezek tényleg azt hiszik, hogy mert az a híre ezeknek az összej
öveteleknek, akkor velük is...?! Bunkók.

De persze nem ez volt a fő ok. 

Nem ezekért voltam ultra negatív. A fő ok nyilván Gyuri volt. Magam sem értem, de még mindig oltárira fel tud bosszantani. És az, hogy két napja elköltöztem...áááá....nincs mit szépíteni, eléggé odavagyok. Nem is értem mit keresek itt. Nézni ahogy flörtöl kábé mindenkivel és bebizonyítja, hogy elcsesztem.

Le akartam lépni. 

Kerestem a cipőm az előszobában...de valószínűleg a kanapénál vehettem le, amikor még úgy gondoltam, hogy csakazért is jól fogom magam érezni. Akkor még volt kedvem táncolni is. Mondjuk valószínűleg még mindig táncolnék, ha az a kretén nem kezd el rámnyomulni. Honnan tudják meg ezek, hogy mikor, hol tartunk bulit?! Nem is tudom ki ez!

Végre előkotortam valahonnan a fotelek alól, ahová berugdosták. Felvettem és elindultam a kijárat felé. Próbáltam nem menekülőnek tűnni, de eléggé igyekztem már kívül lenni.
Elértem végre a kijárati ajtót és ahogy a kezem a kilincsre tettem, valaki megfogta a derekam hátulról. Ahh ez Gyurka! Azonnal felismerem ahogy a teljes tenyerével rásimul a csípőmre és durván megmarkol. Más nem tud így hozzámérni.
Megálltam, de hátra nem fordultam. Egy pillanatra meginogott a világ, de aztán sikerült a legkimértebb hangomon megszólalni.

-Mit szeretnél?
-Elmész?! Ne csináld már! -olyan fesztelen volt a hangja, mintha tényleg nem értené, hogy nem érzem jól magam.
-Dehogy megyek. Csak hozok még vodkát. Az éjjel-nappaliból.... -azért ez nem volt rossz tőlem, -gondolom magamban- nehogy már annyira örüljön magának.
-Veled megyek! -annyira határozottan és ellentmondást nem tűrően mondta, hogy eszembe sem jutott megvétózni az ötletet.
-OK -válaszoltam tétován

Együtt léptünk ki a hűvös lépcsőházba. 

Mintha ez lett volna a világ legtermészetesebb dolga. Szó nélkül sétáltunk a hosszú folyosón. Lassan a lépteink hossza és ritmusa automatikusan egybe rendeződött. Úgy tűnt a legnagyobb egyetértésben lépkedünk.

Megnyomta a lift hívógombját és rámnézett. Nem érintett meg, csak a tekintetével húzott maga felé. Nemááár! Ezt nem hiszem el. Úgy vonzott, mint egy mágnes. És csak szótlanul bámult, áthatóan a két szemem fürkészte.

DING-érkezett meg végre a lift, de már olyan elveszett voltam,mint azon a bizonyos első randin.

Ahogy ólomlasúsággal kinyílilt a lift ajtaja ő egy határozott mozdulattal megfogta a csuklóm és a falhoz préselt. Semmi nem volt még olyan egyértelmű mint ez a csók. Annyira izgató és mindent elárasztó volt, annyira odaadóan tapasztotta rám nagy húsos ajkait, hogy teljesen elolvadtam.
Lassan megfordított és apró harapásokkal haladt végig a vállalmtól a fülem felé. Egyik kezével szorosan tartotta a csuklóm a falhoz, vagyis a tükörhöz nyomva, miközben a másikkal felhúzta apró szoknyám és egy mozdulattal  tolta félre a bugyim. A következő pillanatban belémhatolt. Olyan erővel és olyan izgatott vággyal, hogy abban a pillanatban elélveztem. Nem pontosan emlékszem mindenre kristálytisztán, voltak másodpercek, amik úgy ahogy vannak teljesen kiestek, de az biztos, hogy mindössze a hatodik emeletről indultunk és háromszor tutira elélveztem, míg leértünk.

Amikor a földszinten kiszálltunk, szótlanul megfogtuk egymás kezét és besétáltunk a szemközti boltba. Valóban vettünk vodkát, pedig egyáltalán nem ezért indultam, ugye és visszamentünk kicsit tombolni.

Egyáltalán nem ersztett el. Az éjszaka további részében csak fogta a kezem, a derekam, a combom és tánc közben malac dolgokat súgott a fülembe.

Hát hogy őszinte legyek, nekem azóta azóta a gyors numerák elég jó barátaim.

Persze másnap visszacuccoltam hozzá.

És bár nem lett belőlünk egy 'boldogan éltek míg meg nem haltak" történet, de amíg együtt voltunk és tehettük szinte minden partink helyszínét megszenteltük rapid együttléteinkkel.

Egy biztos, mi buliban soha többé nem veszekedtünk. Mindig akadt egy lift, egy fürdőszoba, egy autó, egy kert, vagy extrém esetben egy telefonfülke.