(+18!) Te kinek a gyönyörét szeretkezed?

Mikor és hogyan válsz jó szeretővé? Szex-paradoxon a köbön

Mint, ahogy semmi másban, a szexben sem vagyunk egyformák. Más az elvárásunk, mások a vágyaink, más hőfokkal és érzelmi állapottal vetjük bele magunkat.

Odaadás, vagy önzőség? Kiszolgálás, vagy kiszolgáltatottság? Persze nincs patikamérleg hozzá és recept sem. Sőt! Nem fogsz egy használható kézikönyvet sem találni a témában.

Andrea:

Világ életemben a domináns fél voltam. Már az első kamasz szerelmeskedéseimet is az én irányításom alatt éltem át. Talán mert kicsi korom óta maszturbáltam, és úgy ismertem a testem, mint a tenyerem, vagy talán, mert egyszerűen ilyen a habitusom, nem tudom, de így van. És ez így jó.


Soha, de soha nem engedtem meg a másiknak, hogy jelentős részt vállaljon az én kielégülésemből. Az valahogy az enyém volt.

Eddig

De aztán megismertem ŐT. Őt, aki végre kikövetelte a teljes odaadásom, és a feltétlen bizalmam.
Akkor világosodtam meg, hogy az eddigi élményeim milyen kényszeresen irányítottak és részemről teljesen egyoldalúak voltak. Kivettem a magam részét és élveztem az ő élvezetét. Furamód, mégis mindig azt hittem a teljes boldogságot élem át és adom oda. De eddig igazából csak adtam. Igazi odaadás sohasem volt bennem.

Az első csókolózásnál nyilvánvalóvá vált számára, hogy nem fogok szépen nyugiban hanyatt dőlni és nem fogom hagyni magam csak úgy egyszerűen

Pedig Ő ezt akarta. Ő volt az én férfi tükröm. Nem elégedett meg a legtökéletesebb és legodaadóbb száj-játékommal. Inkább pont ezt szerette volna velem ő is tenni.
Mikor belépett azonnal láttam a szemén azt a furcsa csillogást. Megölelt, csókolt, vetkőztettük egymást. Kezdtem volna nagyon belemelegedni, amikor megfogta a csuklóm. Azt hittem viccel, de nem. Ellentmondást nem tűrően és egyre erősebben szorított. Mire észbe kaptam már bilincs volt rajta.


Egy pillanatra teljesen talajt vesztettem, de úgy nézett rám, olyan vággyal és imádattal, hogy megadtam magam a tekintetének.

A másik kezem már engedelmesen hagytam megkötözni. 

Teljesen mozgástehetetlenné tett. Úgy kötözött oda az ágyhoz, hogy csak igen komoly fájdalom árán tudtam volna megmozdítani a kezem, vagy a lábam.
Ok. Elképesztően izgalmas volt, be kell látnom. De kicsit azért még bennem volt a menekülhetnék. Nem a félelem miatt, hanem mert annyira egyedül éreztem magam. Meg akartam ölelni, csókolni és lassan kezdtem felfogni, hogy most tényleg képtelen vagyok az irányításra. De még a segítő szándékúra is.


Az agyam nem tudta felfogni. A legnevetségesebb gondolatok jártak a fejemben: - és most mit fogok én addig csinálni??! Nem lehet, hogy az egyetlen "dolgom" közben az, hogy élvezzem! -

És de! Az volt. 

Ami egészen addig volt csak kicsit nehéz, amíg meg nem éreztem, hogy hogyan csókol. Aztán meghallottam a hangját és nem volt többé egy pillanatnyi kételyem sem. Egyre bátrabban adtam át magam neki. Ahogy megérezte, hogy egyre ellazultabb vagyok, úgy volt ő egyre követelőzőbb. Olyan átéléssel és szerelemmel csókolt, nyalt és szó szerint falt fel, hogy teljesen elvesztem az élményben. Egyszerre volt vad és olyan érzéki, hogy képtelen vagyok szavakba önteni. Többször ájultam el közben és többször eszméltem fel újra az élményre.

Egy idő után egyáltalán nem volt se eleje, se vége az orgazmusaimnak. Csak a saját gyönyöröm és én léteztünk. Teljesen feloldódtam és "csak" élveztem.


A bilincsek és a kötelek persze azóta is kedvenc játékszereink, de már egész más szerepet töltenek be az életünkben.