Az exem új élete...meg az enyém, a miénk, az övék ....ilyen ez dolcse vita fészbuk módra

Kurva nehéz tükör...

Vagy inkább egy komplett ferde-tükörszoba?!

Szépítheted, de a gyomrod rendre ugrik össze minden egyes képénél amit posztol. És ennek nem parancsolhatsz. Nem fáj, nem bánod, jó ez így, nade bassza meg az ég! Tényleg normális az, hogy folyton egymás arcába toljuk az életünket? Az örömünk, a bajunk, meg a minden pillanatunk?

Boldogság, bánat, napi bármi. 

Mintha együtt élnénk.
Most és mindörökké? Vajon tényleg erről szólt??
Szerintem kevesen esküdtünk örök hűséget egymásnak mindenkivel.

Na ez például sokkal könnyebb volt régen. 

Összevesztél, szakítottál, csendben elsétáltál. Vagy zajosan, mindegy. A lényeg, hogy csak akkor volt
nyoma, ha akartad. És az esélyét annak, hogy véletlenül összefuss vele, akár nullára is csökkenthetted. Azt meg végképp nem kellett nézned, hogyan, kivel kezd új kapcsolatot és, hogy menyire baromi nagy a boldogság.

Most nemcsak a szétválás nehézségeivel kell szembenézned, hanem az ő újrakezdésével is. Plusz minden baráttal, ellenséggel, iriggyel és persze "támogató" haverral. És a csillió "húderohadtboldogvagyok" képpel.

Nos, azt hiszem sokan nem ilyen lovat akartunk.

Mondjuk eggyel könnyebb lenne, ha az első kézfogás után nem aktiválnád azonnal a "kapcsolatban vele" applikációt és az üzenőfaladon csak azok szerepelnének, akik a valódi életedben is.