Kell egy kis áramszünet....és néhány tartós elem sem árt!

avagy mire jó, ha nem teheted azt, amit általában szoktál

Nóri megjárta az éves hálózati karbantartással. Vagy nem.

"Ennyire hülye is csak én lehetek. Megkaptam az értesítőt. Sőt! Ki is tűztem a csekkek mellé és még nyugtáztam is, hogy de jó, hogy nem másnap lesz...

És mikor mindezekkel kész voltam, azzal a lendülettel töröltem is az agyam minden rejtett zugából.

De a nap, ettől függetlenül elérkezett

Olyan meglepetésként ért, mikor reggel kilenckor lekapcsolt a wifi - mondanom sem kell, hogy épp egy határidős válasz kellős közepén -, mintha a jeges cselendzs kezdődne újra.
De miért pont nálam?

Ahogy elindultam tombolva, hogy újraélesszem a rohadt kis dög masinát, szembesültem vele, hogy nem, nem a router hagyott cserben.

Ez bizony áramszünet....

Na, akkor jött a második vödör jég a nyakamba, mert valahonnan bevillant,
hogy "bakker! neeeee!", pedig tudtam!!
És az élettelenül álló elektromos kütyük röhögve mondták, hogy "deeee".
Sehol egy piros led, sehol egy zöld pötty, nem hiszem el!!!

Ok! No para! - bíztattam magam....

A telefonom persze épphogy félig és a laptop is merülőben, dehát egy kimenő hívást még talán el tudok intézni. Hát, annyit el tudtam.
Majd leültem egy kávé mellé, legalábbis képzeletben, merthogy a kávéfőző sem működött nyilván, szóval leültem és végiggondoltam mit nem fogok ma elintézni.

Sírva ugyan nem fakadtam, de nagy terveim dőltek dugába, az biztos. Vagy nem, de így éreztem. A felét persze akkor sem csináltam volna meg, ha van áram, de az egy másik kérdés.

Semmi gond, úgyis sok mindent tettem félre mostanában, nézzük a dolog jó oldalát....

Nem fogok vasalni. Nem fogok dolgozni. És vicceskedni sem fogok a net-en lógva. Ja, és nem fogom megnézni a film végét, amit napok óta nem sikerült befejeznem.
Jó... végül is nincs ebben semmi kihagyhatatlan.
Viszont kisikálom a saras cipőket. Letakarítom azt a fölső polcot, amire egy ideje nem sikerült rávenni magam. Felmosok úgy igazán rendesen, fugasikálással együtt... az is ráfér már a házra. És meditálok is biztosan.

Süt a nap, csicseregnek a madarak és egyedül vagyok.... 

Ki tudja mikor volt már így utoljára....
Tettem-vettem és tulajdonképpen már élveztem is az egészet. Persze minden helységben fel-, majd lekapcsoltam a villanyt minden belépésnél, és többször indítottam el a mosógépet is, de röhögtem, és ez jó volt.

Egészen belejöttem az áram nélküli létbe.... 

De, közben persze azon gondolkoztam, hogy vajon miért rendelt el nekem mára szabadnapot az Univezum.
Merthogy ezt a napot ajándékba kaptam, ez nem volt kétséges.
Nade, vajon azért, hogy felmossak??
Vagy azért, hogy sikáljak, port töröljek???
Neeem! Ez tuti kizárt! De akkor miért?

És akkor beugrott egy fiók, amit már szintén időtlen idők óta nem nyitottam ki. 

Egészen izgalomba jöttem a felismeréstől. Uhhh, basszus! A Fiók!! Esküszöm, mintha randira hívtak volna, úgy felpezsdültem. Hát, ez az!
Azért kaptam jutalomnapot, hogy újra felfedezzem magam és szétélvezzem az eszem, csak úgy spontán! Kétség sem fér hozzá! Csak ez lehet az ok!

Nem volt kérdés, hogyan folytatódik a délután további része! 

Kinyitottam és szemügyre vettem titkos kis kincseimet. Sok emlék és sok oltári szex kapcsolódik minden darabhoz.
Azonnal végignéztem, melyikben működik még az elem.
A következő percben már a kanapén feküdtem letolt bugyival és élveztem az áram nélküli technika áldásos adományait.
Szerelmeskedni a pasiddal elképesztő. De igazi élvezet-áradatban részesíteni saját magad, egészen felemelő.

Kell, hogy néha csak azért legyél egyedül, hogy szeresd magad....

És élvezd, és élvezd és egy kicsit még jobban élvezd. Úgy, ahogy senki mással nem megy.
Remek dolog egy kis elvonulás, egy kis meditálás, vagy néhány lazító jóga perc, de egy igazi szex-kaland saját magaddal, valóban oda talál ahová kell.



Biztos lehetsz benne, hogy nem kevésbé leszel nyugodt és ellazult, mint bármelyik relaxációs feladattól.
Ja, és vegyél elemet!